A kerecsensólyom az év madara 2024-ben
Véres Nagyenyed

Résztvevők a nagyenyedi sétatéri diákemlékműnél tartott megemlékezésen 2023. január 8-án.
Fotó: MTI/Kiss Gábor
1849. január 8-án este megszólaltak a Nagyenyed melletti román falvak templomharangjai, majd Axente Sever kiadta a parancsot tízezres martalóccsapatának: „Enyednek pusztulnia kell!” A 27 éves haramiavezér az osztrák Puchner tábornok utasítását követte; Erdély főhadparancsnoka nem sokkal előbb „felkérte”, pusztítsa el a magyar várost. Sever banditái már korábban, 1848 őszén nekiláttak a magyarpogromoknak, ám akkor a közelben állomásozó honvédcsapatok miatt még nem tudtak igazán „kibontakozni”. Decemberben azonban, amikor Bem tábornok kivonta seregeit a térségből, Sever elérkezettnek látta az időt, a martalócok megrohanták a védtelen várost. A gyújtogató, gyilkoló, fosztogató előemberek szörnyű pusztítást végeztek a nagyenyedi magyarok között. A túlélők elbeszélései minden képzeletet felülmúltak. Történészek 1500-2000 főre becsülik a halottak számát, több ezren menekülés közben halálra fagytak a mínusz húsz fokban. A román történetírás nem ír a vérengzésről.
Merjünk nyüszíteni!
„Mondanám, hogy 2024 vízválasztó lesz a magyar sport jövőjét illetően, de nem lesz az” – tájékoztatja olvasóit Varga T. Róbert jövendőmondó a Népszavában. Bár ő is felajzva várja a magyar labdarúgó-válogatott szereplését az Európa-bajnokságon, ahol „Marco Rossi szövetségi és Szoboszlai Dominik csapatkapitány vezérletével még a továbbjutás is benne van a pakliban”, és a párizsi olimpia is izgatottá teszi, ahonnan „akár tíz aranyat is hazahoznak honfitársaink”, azért csak vegyünk vissza az arcunkból, javasolja. Varga T. keble sokkal jobban dagadna a büszkeségtől, ha – innen idézem, oly átéléssel fogalmaz – „nem kellene tanároknak a diákjaikkal iskolákat élőfallal körbeállniuk, mintegy segélykiáltást hallatva, hogy mindjárt éhen döglenek, vagy nem kellene végignézni, amint összeroskadó kórházak maguk alá temetnek műtétre váró ezreket”.
A zalaegerszegi születésű Kaizinger Balázs olimpiai kvótát szerzett lovastusában
Karácsony bűvöletes éjjelén…
Egy temesvári „apróság”
Romániában ilyentájt, december 21-én és 22-én szoktak megemlékezni az 1989-es forradalom kitörésére – alighanem Ceausescu diktátor utolsó beszéde, illetve elmenekülése okán. Akiknek azonban jobb az emlékezetük – és a gerincszerkezetük –, már december 15-én megteszik ezt. Azon az emlékezetes napon (34 éve) a temesvári nép élete kockáztatásával kiállt a meghurcolt református lelkész, Tőkés László mellett. (Román „történészek” szerint a városi megmozdulás csak elhanyagolható apróság volt a változások elindításában.)








