1972 szeptember 17. Az NB I. abszolút újonca, a Zalaegerszegi TE az első élvonalbeli mérkőzésén a Tatabányai Bányászt fogadta. Varázslatos légkör, hangulat, 20 ezer szurkoló. A rajt nem sikerült, a bányászcsapat 1-0-ra győzött. A ZTE ebben az összeállításban szerepelt: Déri-Molnár, Mihalecz, Papp I. (Prokisch), Filó, Gáspár, Tóth Gyula (Józsi), Kocsis, Márkus, Szabó, Bita, edző: Szőcs János.

A csapatból most már csak Déri, Molnár, Mihalecz, Gáspár, Józsi, Bita és a 93. évében lévő sikeredző, Szőcs János van közöttünk. Reméljük, hogy még sokáig… Márkusról sajnos nincs információnk.

A múlt visszaköszön. Filó László, Bubu halálhíre tízezres olvasótábort késztetett részvétnyilvánításra valamilyen formában honlapunkon és közösségi portálunkon. Az a múlt köszönt vissza (természetesen nem a politikai rendszerről van szó), amelyikben a város, Zalaegerszeg és a csapat összeforrt.

Hiába is mondanánk ezt a mai fiataloknak, nem értenék. S ez rendben is van. Más világot élünk. Mi másképpen lázadtunk, itt Zalaegerszegen, Zala megyében. Nekünk volt egy focicsapatunk, a ZTE. Nekünk a ZTE-meccsek is jelentették a lázadást.

S ez a csapat jelentett bizonyos értelemben a magyar fociéletben is lázadást. Egy „szűz”, tiszta, vidéki csapat változást hozott a magyar labdarúgásban. S volt ennek a nagyszerű csapatnak egy méltó társa, az úgynevezett ZTE B-közép.

S ahogy az akkori szurkolók is egyre fogynak, úgy az NB I-be jutott csapat is egyre foghíjasabb. Becsüljük meg az élőket és gondoljunk kegyelettel, szeretettel a már eltávozottakra.

Mert kell egy csapat!… Mert nélküle nincs múlt, nincs jelen, s nem lesz jövő sem…

Ekler Elemér

 (A szerkesztő megjegyzése: A csapatképeknél a lehetőség szerint törekedtünk arra, hogy minél több játékos szerepeljen az NB I B-ből feljutó és az élvonalban bemutatkozó ZTE-labdarúgóból.)