Miután a magyar politikai élet újdonsült messiása már unja a brüsszeli utakat, s újabban igyekszik kerülni gyámja, herr Weber közelségét, mert már nem bírja idegileg a kettős játékot, bejelentette, hogy inkább Rómába megy a hét végén.

Biztos, hogy hívta valaki, mert önmagától ez a szerény, visszahúzódó, rendkívül tapintatos ember nem vette volna a bátorságot, hogy csak úgy beállítson a szertartásra.

A Vatikánba hamar eljutott tervezett látogatásának híre. A protokollfőnök gondterhelten járkált fel-alá a pápai palotában, közben folyamatosan ezt mormogta maga elé: signor Magyar, signor Magyar… Mit érdekelte a közel kétszáz igen magas rangú küldöttség.

A tanácsadók is tanácstalanok voltak ezúttal. Signor Magyar… Csak nem signor Ungherese?

Az a legjobb, ha gyorsfutárt küldünk Magyarországra felderíteni a helyzetet – tanácsolták többen is, amikor egy politikai száműzetésben Olaszországban élő magyar író-házaspár segített a megoldásban: a leendő magyar miniszterelnökről, a Tisza Párt vezetőjéről lehet szó.

Tisza… Tevere (Tiberis)… Nem akárkiről lehet szó. S innentől felgyorsultak az események. Megnéztek minden filmet, elolvasták valamennyi tudósítást signor Magyarral kapcsolatban. A kiértékelés után úgy döntöttek, hogy a legfontosabb kérdésben személyesen kell megkérdezni signor Magyart. Mert esetleg egyeztetésre lesz szükség.

Micsoda?! – horkant fel signor Magyar. – Hogy én az ötödik sor szélén üljek? Felejtsék el! Akkor inkább el se megyek. Az első sorról nem nyitok vitát. Az egyik oldalamon a Trump-házaspár legyen, a másikon…, de ezt már döntsék el maguk. Mondjuk Macron elnökkel kapcsolatban nincs kifogásom. III. Károly lehetőleg közel legyen hozzám, Manfred Weber pedig  feltétlenül mögöttem üljön! A készülő fotókat pedig szeretném látni. Majd én választok!…

Ekler Elemér