Volt egy szép elképzelés, egy terv, az M76-os út gyorsforgalmi úttá történő bővítésére, az M9-es út építésére. Megtörtént a szükséges földterületek állami kisajátítása, aztán berobbant a covid, az orosz-ukrán háború, s a beruházás – ami éppen csak elindult – megállt. A kisajátított, immár állami földek parlagon maradtak. Valószínűleg az elsők között vette észre a kialakult helyzet adta lehetőséget egy zalaszentiváni székhelyű mezőgazdasági vállalkozás, amely nem bírta elnézni a gondozatlan földet, s művelni kezdte haszonbérleti szerződés, vagy szívességi földhasználati szerződés nélkül. Ez egyébként még mindig jobb, mint a parlagon lévő föld, mégha törvénytelen is A másik oldalon viszont ott van az állami vagyon (a jelzőt mondja ki az olvasó – E.E.) kezelése.

Az osztrák tulajdonban lévő vállalkozás példáját azóta többen is követték, a termőföld szempontjából – ami hazánk egyik fontos természeti kincse – érthetően jobb, mintha parlagon állna. Csak nincs ennek szabályozott, törvényes formája egyelőre.

A Zalatáj évek óta próbálja az ügyet normális mederbe terelni. Megkereste többek között az Agrárminisztériumot, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t, a térség országgyűlési képviselőjét, az Építési és Közlekedési Minisztériumot és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát sőt Győrffy Balázst, a kamara dicstelenül távozó elnökén keresztül Süle Katalint, a NAK-alelnökét is, aki egyébként zalai kötődésű. Ennek ellenére korábbi leveleinket úgy hárította el a kamara, hogy ők ebben a témában nem illetékesek. Közvetlenül tényleg nem, de közvetetten? De erről később!

2025. január 9.-én levelet írtam Sabján Krisztiánnak, a Zala Vármegyei Agrárgazdasági Kamara elnökének. A Magyar Jelen portálon megjelent cikkel kapcsolatban kerestem. Ebben az állt, hogy tömegesen hagyják el a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát. Arra voltam kíváncsi, hogy mi a helyzet Zala vármegyében? S azt is felvetettem – miután hét alelnöke van a kamarának -: jár ez a funkció anyagi javadalmazással? Ha igen, akkor ez nem ró nagy terhet a kamarára? Az első kérdésemben említett cikkben éppen a jelentősen megemelt tagdíjat teszik szóvá a kilépés egyik okaként.

Sabján Krisztián helyett dr. Konrád Szilárd vezető kommunikációs szakértőtől, az Elnöki kabinettől érkezett válasz:

„Köszönjük megkeresését. A Magyar Jelen portálon megjelent cikket nem kívánjuk kommentálni. Tájékoztatjuk, hogy a NAK vármegyei alelnökei nem részesülnek tiszteletdíjban érdekképviseleti tevékenységük ellátásáért.”

Barátságtalan jelzőt nem akarok használni, ezért csak annyit mondok, hogy a Budapest és a vidék távolsága azért nem torzíthatja el a valóságot, már az agrárgazdaság területén. Ezért nem hagyhattam szó nélkül a vezető kommunikációs szakértő válaszát.

„Köszönöm válaszát. Valószínűleg szövegértelmezési problémák lehetnek a NAK-nál. Nem a Magyar Jelen portálon megjelent cikk kommentálását kértem. Azt szerettem volna tudni, létező jelenség-e, hogy sokan kilépnek a kamarából. Konkrétabban azt, hogy mi a helyzet ezen a téren Zala vármegyében?

A tiszteletdíj kérdésében konkrét választ kaptam, s ezt köszönöm!

Tisztelt dr. Konrád Szilárd Úr!

Egyébként az elmúlt év októberében levélben jeleztem egy problémát Papp György Zsolt, a NAK új elnöke részére is, de nem kaptam választ Tőle. Akárcsak korábban az elnöki pozícióból dicstelenül távozó Győrffy Balázstól sem.

Jött viszont egy levél Pécsek Imre kommunikációs munkatárstól, amiben semmi olyan nem szerepelt, amit ne tudtam volna, vagy a megoldásra irányult volna. Nem is tudtam válasz nélkül hagyni.

Tudja, Konrád Úr! A magyar mezőgazdaság sorsával, helyzetével nem most kezdtem el foglalkozni. Ott voltam például 2001 július 17-én a Zala megyei Kálócfán, ahol Orbán Viktor akkori és jelenlegi miniszterelnök meghirdette a küzdelmet a zsebszerződések ellen.

Évek óta próbálom felhívni az illetékesek figyelmét, hogy állami földeket használ jogtalanul egy osztrák tulajdonban lévő vállalkozás Zala vármegyében. A vállalkozást 11 millió forintra büntette meg a hatóság természetkárosítás miatt, két dolgozója ellen a napokban emelt vádat természetkárosítás bűntette miatt az ügyészség. Az állami földek jogtalan használata felett viszont mindeddig szemet hunytak.

Tisztelt dr. Konrád Szilárd Úr!

Remélem érti már, hogy nem az Ön és Pécsek úr válaszához hasonló reagálásokat várok. (Egyébként Pécsek úrnál megtalálható a konkrét ügy dokumentációja, ha már nem, szívesen elküldöm.)” – írtam Budapestre.

Időben visszafelé haladva közöljük majd az ügyben folytatott, mindeddig eredménytelen próbálkozásunkat.

Ekler Elemér
(Folytatjuk)