Fennmaradása veszélyben forog.

Sajnálatos módon, a sárgahasú unka magyarországi fennmaradása több tényező miatt is veszélyben forog, nem véletlenül választotta tehát a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2025-re az „Év kétéltűjének”. A sárgahasú unka Magyarországon a hegy- és dombvidéki vizes élőhelyeket kedveli. Élőhelyei főleg üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben találhatóak, de az erdők közötti gyepterületeken és bokorfüzesekben is előfordul. Tavasztól őszig vízben vagy annak közvetlen közelében találjuk. Főként kisméretű, időszakos pocsolyákban, erdészeti utakon keréknyomokban, vizesárkokban tanyázik. Éjjel a legaktívabb, de gyakran nappal is megfigyelhető. Bőrének mirigyei méreganyagokat termelnek, ezért kevés ragadozó háborgatja. A sárgahasú unkát legfőképpen a klímaváltozás és a vele járó csapadékhiány veszélyezteti. Magyarországi állományai kis egyedszámúak és sérülékeny élőhelyekhez kötődnek. Állandó vizekben szaporodó állományait fenyegeti még az elhibázott haltelepítés, valamint a vizek szennyezése is.

Veszélyt jelent számára a kitridgomba.

A sárgahasú unkára nézve is nagy veszélyt jelent a kétéltűeket pusztító kitridgomba (Batrachochytrium dendrobatidis), melyre az unkafélék fokozott mértékben fogékonyak. Feltételezhető, hogy a gombabetegség egyik fontos terjesztője éppen hazai unkáink egyik ázsiai rokona, a terráriumi hobbiállatként korábban nagy számban tartott keleti unka (Bombina orientalis) volt. A keleti unka forgalmazása és tenyésztése Magyarországon 2010 óta tilos, azóta az itteni faunára nézve veszélyes, potenciálisan inváziós fajnak minősül. Az elővigyázatosság mindenképpen indokolt, a Mátrában sajnos már a kórokozó számlájára írható állománycsökkenés is kimutatható volt a sárgahasú unkák körében. Nagyon fontos, hogy a kétéltűeket ne fogjuk meg, mert kezünkkel tovább vihetjük a fertőzést és elősegíthetjük terjedését.

Az erdei pocsolyákat is kedveli.

Kirándulásaink végeztével érdemes alaposan fertőtleníteni a lábbeliket és a túrázás során használt egyéb felszereléseket is annak érdekében, hogy a kór terjedését lassíthassuk. A fertőzés korai észlelése kiemelten fontos természetvédelmi feladat, amit a magyar Agrárminisztérium támogatásával az MME koordinál. A sárgahasú unka Magyarországon nagyrészt védett területeken fordul elő, ezért fennmaradása érdekében legtöbbet a helyi erdőgazdaságok és az állami természetvédelem teheti. Erdei élőhelyein a víztestek körüli erdők megtartásával, valamint mesterséges kisvizek létesítésével a faj állományainak visszaszorulása lassítható, és remélhetőleg megállítható. Az erdészeti utak mellett kisebb nagyobb mélyedéseket kell kialakítani, illetve az utakon a tócsák kialakulását meg kell akadályozni, és az erdészeti munkákat a faj aktivitási időszakán kívülre kell ütemezni. Ezekkel a beavatkozásokkal nem csak az utakon történő gépjárműforgalom miatti pusztulás mérsékelhető, de a természetes élőhely vízpótlása is biztosítható.