Ítélet a „zalai Jézus” ügyében
A Zalaegerszegi Járásbíróság 2024. október 30-án nem jogerősen 6 év börtönre ítélte azt a férfit, aki magát „gyógyító és lelket mentő mesternek” feltüntetve csalt ki milliókat emberektől.
A tényállás
A vádlott évtizedeken keresztül spirituális, energiával gyógyító mesternek adta ki magát. „Betegeit, tanítványait” csoportos foglalkozásokon és egyénileg is fogadta. „Tanításai” során a feltétel nélküli szeretetről, Istenről, a Megváltóról, a földi hívságok levetkőzéséről, az anyagi javak megvetéséről, a testi és lelki megtisztulásról, a szerénységről, az odaadásról és a mások iránti önzetlen áldozatról, a testiséget jelentő vágyak távoltartásáról beszélt. „Követői” a pénzügyekhez nem értő, az anyagi javakat megvető embernek ismerték meg.
A személye köré csoportosuló – jellemzően gyógyításra, lelki útmutatásra vágyó – emberekkel országszerte különböző helyszíneken találkozott, így például Zalaegerszegen, Böhönyén, Nagykanizsán, Pécsett és Budapesten is. A férfi magát Jézus inkarnációjának tüntette fel, látogatói bizalmába férkőzött, érzelmi függőséget teremtett velük, majd tanításaival befolyásolni kezdte életvitelüket, pár- és pályaválasztásukat, továbbá pénzügyi döntéseiket. Követőit – nemes és önzetlen indokokra hivatkozva – arra buzdította, hogy az általa megjelölt jótékony vagy a saját életét előbbre vivő célokra különböző összegeket adjanak, a pénzt azonban saját luxus életvitelének finanszírozására fordította.
A sértettek egy része végig hitt a vádlott küldetésében, többen viszont megkérdőjelezték tevékenységét, de nem tudtak kitörni a befolyása alól, mert a férfi azzal fenyegette meg őket, hogy aki „elárulja” őt, az megbetegszik.
I.
A vádlott 1996-ban ismerkedett meg egy Libanonban élő magyar származású, jómódú doktornővel, akivel hamarosan bizalmas viszonyba került. A sértettet elvarázsolta a férfi tevékenysége és tanításai, ezért bőkezűen támogatta őt (nyaralás, drágakövek, ékszerek, cipők, órák ajándékozása). 2012 tavaszán a vádlott felvetette a sértettnek, hogy fektessen be egy zalai falusi ingatlanba. A nő – miután a férfi kihasználta naivitását és a magyar jogszabályok ismeretének hiányát – meghatalmazta a vádlottat, hogy a nevében intézhesse az ingatlanügyletet, s ezen felül átadott a részére 6700 eurót (akkori átlagárfolyam szerint 1.968.170 forint). Ennek az átadásnak szemtanúi is voltak. 2013 januárjában a férfi azonban az ingatlant nem a sértett, hanem a saját részére vásárolta meg, amely a nő előtt 2018-ig titokban maradt. A vádlott még ebben az évben ismét anyagi segítségért fordult a sértetthez: 40.000 eurót (akkori átlagárfolyam szerint 11.377.600 forint) kért egy titokzatos „jó célra”. A nő átutalta a kért összeget a férfi egyik hívének bankszámlájára, aki felvette és a „mesternek” adta. A vádlott pedig arról tájékoztatta a sértettet, hogy ebből Cipruson akarja beindítani gyógyító-tanító tevékenységét, s ennek sikere után adja vissza a kölcsönt. Ténylegesen azonban a vádlottnak erre reális lehetősége nem volt, csupán a pénz megszerzése volt a célja.
2016 tavaszán a vádlott ismét pénzügyi segítséget kért a sértettől. A férfinak tudomása volt a nő 420.000 forintot érő, 21 karátos aranyból készült medálos nyakláncáról.A vádlott ezt úgy szerezte meg, hogy azzal hitegette a sértettet, hogy az eladásukból származó összeget gyermekek táboroztatására fogja fordítani. Ez azonban ténylegesen nem szerepelt a tervei között, a nő fia által neki elhozott ékszerből szerzett pénzt saját megélhetésére fordította.
Fentiekkel a vádlott összesen 13.765.770 forint kárt okozott, amely nem térült meg.
II.
Egy másik sértett 2004-től vett részt a vádlott által tartott gyógyításokon, foglalkozásokon. 2014. évre kialakult bizalmas kapcsolatuk miatt a nő feltétel nélkül elfogadta a vádlott által hirdetett tanokat. A sértett még ebben az évben eladta az édesapjától örökölt ingatlanát, amelyből készpénzre tett szert. Ezt a férfi is megtudta és rávette a nőt, hogy ebből jótékony célra adományozzon. 2014 novembere és decembere között a sértett összesen 5 millió forintot adott át a vádlottnak abban a hiszemben, hogy a férfi azt gyermektáboroztatásra fordítja. A vádlott azonban az átvett pénzt saját kiadásaira költötte el, 5.000.000 forint kárt okozva, amely nem térült meg.
III.
A férfi 2003-ban egy egész családot behálózott, akik rendszeresen részt vettek a vádlott foglalkozásain, s hamarosan bizalmi viszonyba is kerültek vele. Ennek eredményeként több ingatlanukat is a férfi rendelkezésére bocsátották a foglalkozások helyszíneként, továbbá jótékony célokra adományokat is átadtak a vádlottnak, sőt esetenként bevásároltak neki és még a nyaralását is finanszírozták. 2015-ben a vádlott azzal kereste meg az édesanyát, hogy nincs otthona, szeretne egy nyugalmas helyet majd idős korára, s ezért anyagi segítségre lenne szüksége. Némi győzködés után a sértett2015 júliusában 10 millió forintot adott át a férfinak ingatlanvásárlás céljára. A vádlottnak azonban ebben az időszakban összesen 7 ingatlan képezte a tulajdonát. Az átvett pénzből végül még egy házat vásárolt, a jogi ügylet hátterét és valódi lényegét át nem látó nevelt lánya közreműködésével, aki maga is tett hozzá a vételárhoz 2 millió forintot. Az okozott 10.000.000 forint kár végül az ingatlan tulajdonjogának a sértettre történt átruházásával megtérült, mivel a nevelt lány – tudva, hogy az ingatlan jelentős részét a sértett finanszírozta – így ítélte helyesnek.
IV.
A vádlott többször is adománygyűjtést kezdeményezett a közösségében konkrét, rászoruló személyek javára, ám a pénz nem, vagy nem teljes egészében jutott elhozzájuk. A gyűjtést minden esetben a vádlott koordinálta, őt megkerülve nem lehetett gyűjteni, s az átadást is mindig ő bonyolította. A vádlott 17 sértettnek (akik jellemzően 2.000-20.000 forint közötti összegeket adományoztak), 3 alkalommal, összesen 344.000 forint kárt okozott.
V.
A sértett családjával együtt már 2003-ban megismerkedett a vádlottal. Tanításainak hatására erkölcsi kötelességének tartotta, hogy nehéz körülmények között élő személyeket anyagilag is támogasson. A vádlott 2010-ben azzal kereste meg a férfit, hogy tudomása van egy olyan személyről, akit támogathatna. A férfi – havi rendszerességgel – kezdetben 60.000, majd 100.000 forintot adott át e célból a vádlottnak, még azt követően is, miután a „tanító” közölte vele, hogy a támogatott elhunyt. 2017 szeptembere és 2018 májusa között a vádlott 900.000 forintot csalt ki így a férfitól, amit nem adott tovább a rászorultaknak, hanem saját megélhetésére fordította.
VI.
Az egyik sértett nő hosszú időn keresztül rendszeresen látogatta a vádlott foglalkozásait, amelyekért jelentős összegeket is fizetett. 2018 nyarán azonban több sértett tudomására jutott, hogy a vádlott kihasználta a köréje csoportosuló embereket, s ennek érdekében megpróbálták anyagilag elszámoltatni a férfit.
2019. májusban a sértett nő (aki időközben elhunyt) és egy férfi ismerőse megpróbálták személyesen felvenni a kapcsolatot a vádlottal a lakóhelyén. A „mester” nem volt otthon, amikor azonban megérkezett észrevette az autóban ülő kísérőt és szidalmazni kezdte, rángatta a kocsi ajtaját, ütlegelte az autót és fenyegette. A férfi ijedtében belülről bezárta a gépkocsit, majd hívta a segélyhívót. Időközben a vádlott felhagyott a cselekménnyel és elhagyta a helyszínt. A tárgyaláson a vádlott a hangoskodást elismerte, de az erőszakos fellépést tagadta.
Az ügy bírósági szakasza és az ítélet
Az ügy 2023. március 1. napján előkészítő üléssel indult a Zalaegerszegi Járásbíróságon, ahol a személyesen megjelent vádlott a bűnösségét nem ismerte el és nem kívánt vallomást tenni. Az első tárgyaláson a védő a vádlott, míg az ügyészség a tanúk személyiségi jogainak védelme érdekében nyújtott be zárt tárgyalás tartására irányuló indítványt. Ezek közül a bíróság az utóbbit találta megalapozottnak, ugyanis több tanúként kihallgatott személy vallomása is tartalmaz szenzitív (érzékeny) adatokat, ezért a nyilvánosságot erkölcsi okból kizárta.
A Zalaegerszegi Járásbíróság 7 tárgyalási napot tartott, s a tárgyalássorozat végén 2024. október 30. napján nyilvánosan hirdette ki az ítéletet, amelyen a vádlott nem volt jelen. A bíróság a vádlottat összesen 23 rendbeli cselekményben mondta ki bűnösnek:5 rendbeli üzletszerűen elkövetett csalás bűntette (2 esetben jelentős, 2 esetben nagyobb, 1 esetben kisebb értékre elkövetve, két alkalommal folytatólagosan), 17 rendbeli (ebből 11 folytatólagos), üzletszerűen elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó csalás vétsége, valamint garázdaság vétsége miatt 6 évbörtönbüntetésre ítélte, s 6 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Kötelezte továbbá 300.000 forint pénzbüntetés, valamint közel 19 millió forint kártérítés és kamatai megfizetésére a sértettek részére. Az ezeket meghaladó polgári jogi igényeket egyéb törvényes útra utasította.
Az indokolás a szenzitív adatok kihagyásával zajlott. A bíróság hangsúlyozta: a vallásszabadság egy alapvető emberi jog, de ha ez együtt jár azzal, hogy az emberáldozattá válik, erkölcsileg és anyagilag kihasználják, az már bűncselekmény. Jelen ügy tárgya, egy olyan csalássorozat, amely tárgyalásain a sértettek közül többen is a szekta szót használták vallomásaikban. Ennek ismérvei visszaköszönnek a vádiratban, amely a tárgyalássorozat alatt kis mértékben, apróbb pontosításokkal (pl.: aranyékszer karátszáma) változott.
Kiemelte: bár az ügy kirobbanásakor a férfi nőügyei és a spirituális tevékenysége került a fókuszba, de a bíróság előtt nem ez a vád tárgya, hanem a csalássorozat, amelynek elkövetését a vádlott mindvégig visszautasította. Nemcsak a csalárd szándákot, hanem a pénzösszegek átadás-átvételét tagadta. Az mondta, sohasem követett el bűncselekményt, erkölcsileg, morálisan és anyagilag tönkre akarják tenni. Hangsúlyozta: nem fogadott el pénzt, maximum útiköltséget adtak neki borítékban. Ezzel szemben több esetben mások is tanúi voltak a nagyobb pénz, illetve érték átadás-átvételnek,voltak pénzfelvételi bizonylatok, üzenetek, amelyek ellent mondtak annak, amit a férfi állított. A tanúk egybehangzó vallomásai megerősítettek egy-egy vádpontot, egymástól függetlenül ugyanúgy mondták el a történteket, adták meg az összegeket, s az adományok tekintetében is egyezően nyilatkoztak.
Elhangzott: a szekta ismertetőjele, hogy a vezető finom, manipulatív módszereket alkalmaz, látszólag a tagok jólétét, az önzetlen segítő szándékot hirdeti, de valójában kizárólag a saját érdekei vezérlik. Ezek pedig sokszor ellentétesek a hirdetett igével: míg a tagokat az anyagi javak elvetésére ösztönzi, ő gazdagodik; erkölcsösségre szólít fel, de ő maga erkölcstelenül él. A tanúvallomásokból körvonalazódott: a vádlott is hasonlóan élt, a körülötte lévőket elszigetelte, szavait úgy forgatta, ahogy azt a helyzet, illetve az érdekei megkívánták.
A bíróság a bűnösség kiszabásánál figyelembe vette, hogy a 23 rendbeli cselekmény büntetési tétele 2-12 évig terjedő szabadságvesztés, amelynek középmértéke 7 év. Enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét, a jelentős időmúlást, kisebb súlyban a kár megtérülését (amely nem közvetlenül a vádlott révén történt), súlyosítóként többek között a folytatólagos elkövetést, a hosszú éveken át tartó csalárd magatartást és a gátlástalan elkövetési módot, hogy mások jóindulatát, segítő szándékát kihasználva követte el a tetteit.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész 3 nap gondolkodási időt tartott fenn, a sértettek képviselője tudomásul vette, a védő fellebbezést jelentett be, a távollévő vádlott a törvényes határidőn belül nyilatkozik. (Zalaegerszegi Törvényszék/dr. Bartalné dr. Mentes Judit sajtószóvivő)