Beszóltak Gyuláról
A Gyurcsány Ferencről készült legfrissebb felvételeken egy fáradt, gondterhelt ember néz ránk. Jó, jó, ő sem lett fiatalabb (Trianon katasztrófanapján, június negyedikén töltötte be a hatvanhármat), de ez a hervadt ábrázat valahogy nem illik bele a vezér megszokott portréiba. Például amelyen esztendeje még ekképp lelkendezett a Spirit FM riporterének: „Az unió azt mondta, hogy akkor kaptok pénzt, ha felszámoljátok a NER-t. Csak ez bele van öltöztetve egy ilyen jogi köntösbe. […] Őszintén szólva nagyon sokat dolgozunk ezen.”
Hol van az már… Több elemző is felhívja a figyelmet, Láriferin az elbukott választások óta mutatkozik a letörtség. Mint a bili füle.
Nyilván az sem tett jót szegénynek, hogy párja, uniós Klárika is bejelentette, véget vet árnyékkormánya bábjátékának. Game over. (Pedig mekkora hévvel mondta Gyurcsányné: „Az, amit én tudok, amit én képviselek, amit én nyújtani tudok, arra ennek az országnak szüksége van.” Erre most kiderült, még sincs.)
Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik…
Ráadásul minap – ami még sosem fordult elő – már a párton belülről is beszóltak a vezérnek.
Bizonyos Leel-Őssy Gábor, a DK egyik alapítója, volt gyulai képviselőjelölt lényegében elküldte „emlékiratokat írni”. (Ez különösen érzékenyen érinthette a szemkilövőhegyit, mert 2010-ben itt, Gyulán alapították a Demokratikus Koalíciót. Most viszont Békés vármegye második legnagyobb városában egyetlenegy képviselőjelöltet sem tudtak állítani az önkormányzati választásra, mind a kilencet elhajtották.)
Azért csak óvatosan a temetési szertartással! Gyurcsány élt, él, túlél.
Pilhál György
Magyar Nemzet