Macron nem tanul a történelemből…
Fotó: MTI/EPA/Reuters pool/Gonzalo Fuentes

Emmanuel Macron továbbra is kitart február végén tett harcias kijelentése mellett, miszerint nem lehet kizárni nyugati katonák Ukrajnába küldését. Néhány puskaporos mondat a francia elnöktől: „A mi Európánkban közeledik a pillanat, amikor nem lehetünk gyávák. […] Nem lehet csak Amerikára várni. […] Mindent meg fogunk tenni, amit meg kell tennünk, hogy Oroszország ne győzzön. […] Semmit sem szabad kizárni…” Stb.

Macron hetvenkedéséről nekem valamiért az épp hetven évvel ezelőtt, 1954. március 13-án kezdődött Dien Bien Phu-i csata jutott az eszembe. Ez volt az a nevezetes ütközet – amolyan második Waterloo –, amely véget vetett Franciaország több évtizedes indokínai gyarmatosításának.

Pedig előzőleg akkor is nagy volt a mellény.

Hogyan is történt? Amikor a második világháború végén az indokínai államok a függetlenségüket követelték, Franciaország bemutatott nekik: még mit nem! A fegyveres harc első évei a gyarmatosítók fölényét hozták, ám kiderült, az elhúzódó háború roppant anyagi megterhelést jelent. (Az ekkor színre lépő amerikaiak ugyan átvállalták a költségek zömét, ám a dzsungelháborúba belefáradt franciáknak ez is kevés volt.) Dien Bien Phu-nál egy kikényszerített támadással még megpróbálták felőrölni a felkelőket, de végképp elszámították magukat, ráadásul jött a monszun, esővel árasztva el a francia állásokat. (A legvégén a főparancsnok és törzskara is fogságba került.) A gyarmatosítók május 6-án tették le a fegyvert és bújtak ki a nagy mellényből.

Más kérdés, hogy helyükre amerikaiak jöttek (ők majd húsz év után kotródnak el), de az már egy másik történet.

Pilhál György
Magyar Nemzet