Egy élet órái…

2024. 01 31. 11:03

Interjú Preisz Józseffel (4.)

Az állandó kiállítás megnyitóján láthatóan elérzékenyült.
Fotó: zalaegerszeg.hu/Seres Péter

Az állandó kiállításhoz vezető út hosszú volt, közel hatvan évig tartott. Preisz József – mondhatni kalandos – pályafutása tele volt fordulatokkal.

– Azt említetted, hogy 1967 december 15-én léptél be az Óra és Ékszer Vállalat Váci utcai üzletébe, mint egy zalai kis falu szép jövőben reménykedő órása. Három hónap próbaidőt kötöttek ki…

– Nem voltam ismeretlen a fővárosban, hiszen nagynéném révén sok időt töltöttem el korábban Budapesten. Ebből a három hónap próbaidőből egy év lett. Annyira megszerettek, hogy nem is akartak elengedni. Akkor már éledezett a marketing szellem, így a vidéki üzletekbe felvettek egy-egy órást. Ez óriási ötlet volt, hiszen a garanciális órák eleve oda tartoztak. Azonnal jeleztem, hogy szeretnék hazamenni Zala megyébe. Idősek voltak a szüleim, ez is közrejátszott kérésemben.

Az egykori munkaasztal is múzeumba került.
Fotó: Zalatáj

– Sikerült?

– Én voltam az első vidéki, aztán a győri, s a székesfehérvári kollégám következett a sorban.

– A fociról már beszéltünk, ám a sakk is kötődik hozzád.

– A fiam révén igen. A mai napig játszik a Csuti SK-ban. Az OB I-ben szerepelnek, jó lenne egy tőkeerős támogató, mint Kanizsán.

– Eddig kitüntetéseid is jelzik, hogy aktív szereplője vagy Zalaegerszeg közéletének. Talán ez is közrejátszott abban, hogy óragyűjteményed most már a vármegyeszékhelyt gazdagítja.

– Köszönhetem a város, a múzeum vezetésének, hogy befogadta. Számomra nagy megnyugvás, hogy biztonságos helyre került.

A szerszámok immár vitrinben.
Fotó: zalaegerszeg.hu/Seres Péter

– Hetvenhét éves vagy. Közismert lokálpatrióta. Úgy érzed, hogy a város megbecsült téged?

– Igen,… igen. Zsidó származású vagyok, ezt soha nem tagadtam. Engem soha nem ért támadás, igaz soha nem is kérkedtem származásommal. Úgy érzem, hogy szeret a város.

– Jól tudsz kapcsolatot teremteni az emberekkel…

– Édesanyámtól örököltem.

– Aki visszatért a koncentrációs táborból…

– Szüleim hazatértek, de több rokonom sajnos nem. Ez egy külön riportot megérdemelne talán… Nem szoktam a szakmát és a származásomat összekötni. Ez egy külön kapcsolat. Úgy kell dolgozni, hogy a kuncsaft visszajöjjön. Ez a lényeg!

Ekler Elemér
 (Folytatjuk)

 

Az interjú előző részei:

Egy élet órái… 1. (2023.12.08.)

Egy élet órái… 2. (2023.12.14.)

Egy élet órái… 3. (2023.12.19.)