Az Év rovara: Sisakos sáska
A Magyar Rovartani Társaság szintén online szavazást hirdetett meg az Év rovara cím birtokosának kiválasztására.
Az év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, hanem a természetvédelem fontosságára is ráirányítja a figyelmet.
Idén az év rovara mindhárom jelöltje Magyarország száraz vagy homokos talajú élőhelyeit képviseli. Rajtuk keresztül igyekszik a társaság bemutatni, hogy milyen kincseink rejtőznek az elsőnek talán csak kies pusztának tűnő tájakon. A jelöltek közt találtuk a sisakos sáskát (Acrida ungarica), a csapó cserebogarat (Polyphylla fullo) és a pusztai hangyalesőt (Acanthaclisis occitanica).
2023-ban azonban az Év rovara szavazások történetében először szavazategyenlőség alakult ki! Ezért az eredeti szavazási határidőt (2023. 12. 06.) meghosszabbítva a jelölőszervezet december 10-én éjfélig egy új szavazást indított, amely során a sisakos sáska és a pusztai hangyaleső mérkőzött meg egymással. A szavazás eredetileg tervezett zárásáig összesen 4083 szavazat érkezett be a honlapon, programokon és külsős helyszíneken zajlott szavazásokból. Ebből a sisakos sáska és a pusztai hangyaleső 1667-1667 db, a csapó cserebogár pedig 749 db szavazatot kapott. Végül az Év rovara 2024 címet a sisakos sáska nyerte el, mivel a meghosszabbított szavazáson további 468 szavazat érkezett rá, míg a második helyezett, a pusztai hangyaleső mindössze 361 plusz voksot kapott.
És hogy mi lehet tudni a 2024 Év rovaráról, azon túl, hogy a hirtelen jött hírnevet megelőzően már egy utca is viseli a nevét a főváros 17. kerületében?
Hát azt, hogy meleg homokterületeink, füves pusztáink jellemző állata. Fejének jellegzetes, hegyes sisakhoz hasonlóan csúcsosodó alakjáról könnyen felismerhető. Keskeny teste elülső szárnyaival együtt megnyúlt, többnyire olajzöld vagy barna színű. A telet peteként vészeli át a talajban, majd tavasszal bújik elő az akkor még alig 1 cm-es lárva. Erősen hőigényes faj, egyedfejlődéséhez is viszonylag magas hőösszeg szükséges, így többnyire csak nyár végére fejlődik imágóvá. Az imágók párzás után ősszel elpusztulnak. Növényevő, táplálkozás közben csíkos mintája és hosszúkás formája jól elrejti a fűben a ragadozók elől. Ha felzavarjuk, jellegzetes, zörgő papírhoz hasonló hangot hallatva elrepül. Kelet-és Közép-Európában elterjedt faj, elterjedésének északi határa Szlovákiában van. Magyarországos sok helyütt előfordul, de sehol sem tömeges. A faj populációit a rendszertelen kaszálás és a szukcesszió, valamint az ezek hatására bekövetkező élőhely felaprózódás veszélyezteti. Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
Az utca név sem véletlen, melynek eredére a 2003. szeptember 8-i Budapesti Nap c. újságban bukkantam. „Különös névadásra került sor a XVII. kerületi képviselő-testület legutóbbi ülésén. A Zrínyi Miklós Általános Iskola hivatalos címe ugyan Zrínyi utca 117. szám, ám a bejárata egy névtelen területre néz. Petrőczy Tibor biológia-tanár, az iskola igazgatójának javaslatára a terület neve mostantól Sisakos sáska utca lesz. A furcsa névadás oka, hogy az iskola melletti Diák parkban is előfordul ez a ritka, védett, a Magyar Vörös Könyvben szereplő rovar, amelynek eszmei értékét 10 ezer forintban határozták meg. Budapesten ritkán fordul elő, s mivel fokozott hőigényű faj, csak ott él meg, ahol a gyakran felmelegedő homokfelszíntől át tudja venni a számára szükséges hőmennyiséget. Évek óta próbálják elérni – most már hivatalos úton is –, hogy ne kaszálják a park egy részét, hiszen parlagfű nem nő itt, és így néhány év alatt visszaállhatna a természetes állapot. További különlegesség, hogy a parkban a falánk ragadozó imádkozó sáska (ájtatos manó) is megtalálható, ezért ilyenkor ősszel mindig kiviszik a diákokat „rovarlesre ” – mondta el lapunknak Petrőczy Tibor.”
Izsákné Simon Adrienn