Elhunyt Szabó Tibor „Tike”

Életének hetvenötödik évében váratlanul elhunyt Szabó Tibor „Tike”, a ZTE B-közép korábbi vezéralakja.

Akkor állt a legendás szurkolótábor élén, amikor az ország labdarúgást kedvelő közvéleménye zalai csodaként emlegette amit Szőcs János vezetőedző tanítványai véghezvittek az NB I B-ben, majd az élvonalban.

Aztán történt valami, ami miatt nem láthattuk többet az északi lelátó közepén vezényelni azt a B-közepet, amilyen valószínűleg soha többé nem lesz már Zalaegerszegen. Nem a ZTE-re haragudott meg, arra soha, s ezt bizonyítják az utána vele készített riportok is.

S az is, hogy tagja lett a Zete 1920 Hagyományőrző Egyesületnek is. Most egy olyan tagunkat veszítettük, aki rajongásig szerette a ZTE-t, „azt” a Zetét.

Szabó Tibor „Tikét” december 20-án, szerdán, 14 órakor helyezik örök nyugalomra Zalaegerszegen, a Göcseji úti temetőben. Pontosan akkor, amikor az olai temetőben búcsúztatják Németh József „Bogyit”, a ZTE egykori nagyszerű középhátvédjét.

Szomorú szerda, a sors a rendezője…

Nyugodjanak békében!

Ekler Elemér

* * *

A B-közép első vezére

Szabó Tibor (Tike) a B-közép első vezére volt. Ma vendéglőt vezet, kicsit távol került a focitól, de a bajnoki címnek szívből örül.

– A ZTE a városhoz való kötődést jelentette számunkra. Énekelve indultunk a vidéki mérkőzésekre: „zalai srácok vagyunk” … Büszkék voltunk Zalaegerszegre. Akkor még zöld-fehér volt a ZTE színe, sokan kis-Fradinak hívták. Tény, hogy már az első FTC-ZTE mérkőzés után, amelyet Juhász Pista góljaival megnyertek a fővárosi zöld-fehérek, a két szurkolótábor barátként jött ki a Népstadionból. Azt skandáltuk, hogy „egyetértés, szabadság, Zete-Fradi barátság!”

–Akadtak más nóták is az akkori B-közép tarsolyában?

– Hogyne. Például: ZTE nyeri meg a bajnokságot, Szabó Rezső a gólkirályságot, „Bole” (Bolemányi – a szerk.) lesz az év labdarúgója, NB I-ből kiesik a Dózsa (Újpest – a szerk.).

– Emlékszem: egy kettős létra tetejéről vezényelted a szurkolókat…

– Volt ilyen… egy ZTE-Fradi mérkőzésen. 1973. május 6-án. Egy csoportnyi Fradi-szurkoló elé álltunk Rózsa Pista barátommal, és ingyen bevittük a fővárosiakat a meccsre. Az állóhely jobb oldali részén voltak a fradisták, mi pedig a balon. A két szurkolótábort csak egy kötél választotta el, de ezt is kioldottuk, a haverok pedig hoztak egy létrát. Felálltam a tetejére, s ha a jobb kezemmel vezényeltem, akkor a Fradi-tábor énekelt, ha a ballal, akkor a ZTE. Ha mindkettővel, akkor együtt szurkoltunk. A kezdő sípszónál leszálltam a létráról, s mire felnéztem, 1-0-re vezettünk. Szimacsek góljával megnyertük azt a találkozót.

–Meddig jártál a ZTE mérkőzéseire?

– Rövid ideig tartott már, mert rendőrségi eljárás indult ellenem, ellenünk. Az 1972/73-as szezon utolsó mérkőzésén, az MTK ellen csapdába csaltak minket. 4-0-ra megvertük a fővárosiakat. Ünnepelni akartunk. A mérkőzés előtt megkérdeztük a ZTE egyik vezetőjét: bemehetünk a pályára a mezekért? Ő igen mondott. Közben a rendőrségnek mást mondott. A kisebb srácokat engedtük előre, így elsőként ők kapták a gumibotos verést. A következő szomorú eset akkor történt, amikor – a dátumra tessék figyelni, november 7-én történt – nem vittek el bennünket Diósgyőrbe. A foci mellett akkor a röplabda volt a sláger, elmentünk a kertvárosi iskolába szurkolni (ott játszott akkor a csapat). El akarták venni tőlünk a ZTE-zászlókat, de nem adtuk. A rendőrség (mai kifejezéssel élve) kényszerítő eszközöket alkalmazott. A rendőrségről csak Ujvári Sanyi bácsi (a megyei tanács elnöke – a szerk.) közbenjárására engedtek ki. Ellenem az volt a vád, hogy nyilas felvonulást rendezek Zalaegerszegen, örüljünk, hogy megússzuk pár ezer forintos pénzbüntetéssel. A vádból semmi sem volt igaz.

– A maiak bajnoki címének szívből tudtál örülni?

– Természetesen, hiszen nincs bennem tüske. Nem a klubra haragudtam, hiszen azt máig szeretem, hanem egy-két személyre. Jellemző, hogy amikor minket eltávolítottak a B-középből, azt terjesztették rólunk, hogy a ZTE ellen szurkoltunk. A mi válaszunk erre az volt „akkor is, akkor is, szívünk színe zöld-fehér”. Az egerszegi Fradi-mérkőzések után még mindig megkeresnek a kocsmámban a Ferencváros szurkolói, akik tudják rólam, hogy egykor a B-közép vezetője voltam. Emlékeznek arra, hogy a mi időnktől kezdődik a ZTE-Fradi barátság. Milyen érdekes, a Fradi szurkolótábora mindenhol balhézik, de Egerszegen soha.

Ekler Elemér

(A riport a Megkoronázva című, 2002-ben megjelent kötetben jelent meg.)