Fő a jókedv!
Régóta tervezem, hogy a nevetésről írok, de bármikor álltam is elő az ötlettel, kinevetett a szerkesztő. – Nevetséges. Mit lehet a nevetésről írni? – kérdezte, majd nevetve faképnél hagyott. Hát nem röhej?
Vannak politikusok, akiknek a megszólalásai – bár nem ez a szándékuk – jóleső röhejt váltanak ki az emberből. Én például, ha borús a kedvem, csak „beugrom” Korózs Lajos vagy Gurmai Zita közösségi oldalára, máris jobb kedvre derülök. (Régebben Bokros Lajoshoz „jártam”, ám újabban mintha megsavanyodott volna a Lajcsi. Nagy kár.) A kacagásnak kiváló élettani hatásai vannak: karbantart, fiatalít, oldja a feszültséget, élesíti az elmét stb. Ráadásul a rendszeresen kacagó ember szervezete ellenállóbb a különféle nyavalyákkal szemben.
Nem véletlen, hogy a görögök és a kínaiak már évszázadokkal ezelőtt gyógyító komédiásokat alkalmaztak. Nevetéskutatóktól tudjuk, hogy minél harsányabban hahotázunk, annál jobbat teszünk a tüdőnkkel, hisz a hangszalagok fokozott használata (hi-hi-hi, hö-hö-hö, bruhaha stb.) extra oxigénadagot igényel a tüdőből, amihez persze jól felkészült szervezet szükséges. Edzetlen ember ilyenkor koordinálatlan hadonászásba kezd, nyeszlettebbje összecsuklik.
Jó hír, hogy újabban már a fiatal politikusok is gondoskodnak a választók mentális derűjéről. Engem például nemrég Cseh Katalin posztja hozott ki a novemberi letargiából, csak ajánlani tudom. (Reggel éhgyomorra olvasd, és egész nap kacagni fogsz!):
„A Momentum az egyedüli hiteles ellenzéki ajánlat, amely az igazság kultúrájának nevében folytatni kívánja azt a kőkemény munkát Európában, amit az elmúlt négy és fél évben végeztünk.”
(Térdét csapdossa, illemhelyre szalad.)
Pilhál György
Magyar Nemzet