Meghalt Csikós Sándor

Nyolcvanadik évében, hosszú betegség után elhunyt Csikós Sándor, a kiváló edző (nem is egy sportágban) és pedagógus.

Ő még az a tanár és tréner volt, aki a tekintélyt, a tiszteletet a katedrán, a tornateremben, a sportpályán vívta ki magának. Ott mutatott példát…

Kemény és következetes volt. Egyenes gerincű. Nagykanizsáról érkezett, s igazi zalaegerszegi lett. Két, merőben ellentétes sportágban nevelte a tehetségeket.

A nekrológok elmaradhatatlan részévé vált a „hiányozni fog” kifejezés. Csikós Sándor esetében ez a legteljesebb mértékben igaz.

Nyugodj békében Sanyi!

Ekler Elemér

A kiváló sportemberre egy 2016-ban készült interjúval emlékezünk.

* * *

Vívás, atlétika és pedagógia

Számvetés Csikós Sándorral

Vívás és atlétika. S persze pedagógia, tanítás… Szakály István, a Zalaszám- Zalaegerszegi Atlétikai Club ügyvezetője szerint nagy bravúr volt átcsábítani egy vívó szakedzőt az atlétikához. De megérte. A megyeszékhelyi Petőfi-iskola sporttagozatán szinte minden sikeres zalaegerszegi sportág szakemberei igyekeztek a legtehetségesebb fiatalokat kiválasztani és leigazolni. Az itt tanító Csikós Sándor azonban mindent megtett azért, hogy az atlétika ne szenvedjen hátrányt.

– Sanyi! Régóta ismerjük egymást, nevetséges lenne magázódnunk. Előbb voltál vívóedző, mint pedagógus és az atléták trénere…

– Ez így van. 1967-ben a Testnevelési Főiskola nappali vívóedzői szakán végeztem.

– Ha jól tudom, nagykanizsai vagy.

– Az általános iskolát a Vécseyben végeztem, az érettségi bizonyítványt a Landler-gimnáziumban (ma Batthyány – a szerk.)

– Mihez kezdhettél vívóedzői végzettséggel Zalában?

– Nagykanizsán nem tudtam elhelyezkedni, viszont Zalaegerszegen, a Dózsánál lehetőséget kaptam. A sportiroda vezetője lettem, miközben vívó szakedzői feladatokat is elláttam. Az 1972/73-as tanévtől a megyeszékhelyi Petőfi-iskolában kezdtem tanítani. Nem is váltottam munkahelyet nyugdíjazásomig.

– De ekkor még „csak” vívó szakedző voltál…

– 1976-ban vettem át a testnevelő tanári diplomámat, két évvel később az atlétika edzői képesítést is megszereztem. 1983-ig mindkét sportágban edzőként tevékenykedtem. Annyi volt az eltérés, hogy a vívóknál a versenyzői korosztály tartozott hozzám, míg az atlétáknál a gyermek előkészítő csoporttal foglalkoztam. 1983-tól 2006-os nyugdíjazásomig a serdülő B korosztály volt a felségterületem. Ebben az időszakban számos diákolimpiai és országos bajnok atlétát neveltem, neveltünk Hajas Éva és Pintér Jánosné kollégával együtt.

– Ha jól emlékszem, ez egy nagyon mozgalmas, pezsgő időszak volt…

– Ez valóban az egerszegi atlétika egyik aranykorszaka volt, hiszen a diákolimpiákról, a korosztályos bajnokságokról sok versenyzőnk hozott érmeket. S közben a szülőkről sem feledkeztünk meg, nagyon fontos volt a családi háttér. Most is vallom, hogy a hármas egység  nélkülözhetetlen a jó eredményekhez.

– Mi ennek a „triónak” az összetétele?

– A tehetséges diák, a segítő családi háttér és az edzői szakértelem.

– Az 1990-es évek elején érdekes kezdeményezés fűződik hozzád, illetve testnevelő kollégáidhoz.

– Kihasználva a városi sportcsarnok adta lehetőséget több alkalommal rendeztünk terematlétikai kupát, amelyre a zalaegerszegi diákokon kívül meghívtuk a városkörnyéki falvak iskoláinak tanulóit is. Ezekre a versenyekre okleveleket, plakettet és érmeket terveztünk Oroszi Csaba történelem-rajz szakos művésztanárral, aki egykor tanítványom volt a vívó klubnál, aranyjelvényes kardozó általános iskolás korában. A vívás és az atlétika itt ismét találkozott egymással.

– De már nem volt visszatérés edzőként…

– Erre nem is lett volna lehetőségem, hiszen a pedagógusi hivatás és az atlétika teljesen lefoglalt. 1979-től 2004-ig vezettem a Petőfi-iskolában a testnevelési munkaközösséget és öt alkalommal voltam sporttagozatos osztálynak a vezetője, főnöke. Tanári és edzői munkám mellett többször tartottam bemutató órákat Zala, Vas, Győr-Sopron-Moson, Veszprém megye sporttagozatos iskoláiban, rendszeres résztvevője voltam a  városi, megyei, országos szakmai továbbképzéseknek. 1987-ben a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola egyéves intenzív tanfolyamát is elvégeztem.  Zárómunkám egy oktatófilm elkészítése volt a kislabdahajítás iskolai tanításáról. Ebben iskolánk tanulói mutatták be az elsajátítandó mozgásformákat.

– A sportnak nem csak a gyakorlati része, az oktatása érdekelt…

– 1992-ben egy szellemi vetélkedőre került sor iskolánkban az olimpiákról. Ez adta az ötletet, hogy egy állandó kiállítás keretében ismertessem meg tanulóinkkal az olimpiai játékok történetét, ezen belül bemutassuk Zala megye olimpikonjait. Ebben a munkában nagyon sok segítséget kaptam dr. Gyimesi Endrétől, a Zala Megyei Levéltár akkori igazgatójától, valamint a megyei napilap archívumától. A következő kutató munka iskolánk történetének feldolgozása volt. Ez a visszatekintés kitér a zalaegerszegi oktatás kezdetére, a polgári fiú iskola megalakulására, amely közvetlen elődje volt a Petőfi-iskolának. A gyűjtőmunka során sok segítséget kaptam a levéltártól, Kapillerné Megyeri Annától, Mazúr Ildikótól, a Göcseji Múzeum munkatársaitól, hasznos forrás volt dr. Oroszi Zoltán könyve, amely a zalaegerszegi általános iskolák történetét dolgozta fel.

Ekler Elemér