Író úr a hazaszeretettel is így lehetett. Kidobta az ablakon.
Fotó Facebook

„Szegény Magyarország képtelen feldolgozni balsorsát. Képtelen megérteni, hogy a huszadik századi urai – mostohaapái, ha úgy tetszik –, Horthy és a Kádár bántalmazó szörnyetegek voltak, gusztustalan pokolfajzatok” – kesereg közösségi oldalán Péterfy Gergely író. Még szerencsénk, hogy neki konkrét javaslata van a magyarság problémájára: „Le kéne kattanni a múltról és a jövőre kellene koncentrálni – ja, hogy azt épp most lopták el a magyarok orra elől? Micsoda pech.”

Nem árt tudni, hogy Péterfy ötletgazda néhány éve az Orbán-diktatúra elől Olaszországba menekült, azóta onnan hirdeti az igét.

Szerinte ugyanis itthon agresszív a légkör, a gyűlölet úgy terjed itt a levegőben, mint a vírus. „Kiszorultam az állami irodalmi támogatásokból is, és eszemben sincs beállni a sorba és ezeknek kuncsorogni – magyarázta. – Az emberben felgyűlnek a keserűségek a rendszerrel szemben.” Persze az is lehet, hogy ő sem tökéletes, hiszen évekkel ezelőtt elárulta, nem tartja magát rokonszenves embernek. „Annyira hedonista vagyok, hogy ha valamiben nem nyerek élvezetet, nem találok örömöt, akkor kidobom az ablakon.”

Író úr a hazaszeretettel is így lehetett.

Mostani bejegyzésének legékesebb részét (nagyobb baromságot régen olvastam) szó szerint idemásolom: „Erről az egész Horthy-ügyről, az egész szemfényvesztő ármánykodásról, ami Magyarországon most folyik, egyetlen mondat visszhangzik már napok óta a fejemben: azok a népek kénytelenek a múltjukkal foglalkozni, amelyeknek nincs jövőjük.”

Nekem meg az jár a fejemben, miért akarják ezek a Péterfyk a múltat végképp eltörölni?

Pilhál György
Magyar Nemzet