Ma hajnalban, egy héttel 84. születésnapja után meghalt dr. Villányi Antal, a Zala vármegyei, zalaegerszegi kosárlabdaélet meghatározó egyénisége, aki a sportág országos vezetésében is jelentős szerepet töltött be.

Dr. Villányi Antal Budapesten született. 1963-tól 1971-ig volt a ZTE játékosa, később edzője, majd szakosztályvezetője. Utóbbi funkciója időszakára esik a ZTE férfi együttesének első bajnoki címének megszerzése 1988-ban.

Hosszú ideig töltötte be a Zala Vármegyei Kosárlabda Szövetség főtitkári funkcióját, tagja volt a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége elnökségének. Jelentős szerepe volt a Göcsej Kupa nemzetközi torna elindításában, amelyet 54. alkalommal rendeznek hamarosan. „Civilben” a Számviteli Főiskola docenseként oktatta a fiatalokat.

Dr. Villányi Antalt 2023. június 27-én a Zala Vármegyei Kosárlabda Szövetség örökös elnökének választották.

Nyugodjon békében!

Ekler Elemér

 

* * *

Dr. Villányi Antalra emlékezve felidézzük azt az interjút, amit az 1988-as bajnoki cím megszerzése után készítettünk vele:

– Hogyan kezdődött?

– Úgy tűnt, hogy egy súlyos betegség, egy fiatalkori hepatitis, végérvényesen derékba töri játékospályafutásomat, hiszen 1956 májusában az orvosok eltiltottak a sportolástól. Két éve kosaraztam a Z. Építők színeiben. Bevallom: elsírtam magam. Közben elvégeztem a tanárképző főiskolát, egészségi állapotom is jelentősen javult, s miután az orvosok is másképpen ítélték meg akkoribban már a korábbi betegséget, újra edzésbe állhattam. A ZTE színeiben. Több éve próbálkozott akkor már a csapat az NB II-be jutással, de nem sikerült. Mit ad Isten: abban az esztendőben feljutottunk. Természetesen ez nem az én érdemem volt, bár mindent elkövettem a siker érdekében. Nagyszerűen szerepeltünk a második vonalban, egy győzelmen múlott, hogy nem kerültünk az első hat helyezett közé az abszolút összesítésben, ami az NB I-es jogot jelentette volna.

– Megismerte az edzői kispaddal járó örömöket és gondokat is…

– Itt valóban vegyes volt a kép. A Volánnál, pontosabban az Előrénél kezdtem. NB II-ig jutottunk, aztán hívott a ZTE. Igent mondtam, annak ellenére, hogy nem egy szerencsés időszakban kerültem oda. Amatőr körülmények között működtünk, ki is estünk a másodosztályból. Fiatalokkal aztán sikerült a visszajutás. Egyre népszerűbb lett a sportág a városban, a Zalaegerszegi Építőknél sokat áldoztak a kosárlabdára. A fúzió után már csak idő kérdése volt az NB I-be jutás.

– Szakosztályvezetőként is tevékenykedett a ZTE-nél…

– Az 1986-ban elért második helyezés után a következő bajnokságban csak ötödik lett a csapat. Magyarázni lehetett ezt a helyzetet, de elfogadni nem. Felkértek, hogy vállaljam el a szakosztály vezetését. Jó szakmai vezetés, kiváló csapat, kemény munka jellemezte ezt az időszakot, noha a körülmények nem voltak rózsásak, hiszen anyagi nehézségekkel küzdöttünk. Az 1988-as siker, a bajnoki aranyérem összetevői a következők voltak: a játékosok nagyon akarták a sikert, a szakmai vonal ezt a törekvést maradéktalanul segítette, s ott volt a „hatodik játékos”, a csodálatos közönség. Ebben az évben a bajnoki aranyérem mellett a ZTE birtokába került a Népköztársasági Kupa és a Duna Kupa is. Ez a kitűnő eredmény Zalaegerszeg sikere volt, mindazoknak a munkája benne volt, akik évtizedeken keresztül a sportágért ügyködtek a városban, a megyében.

E.E.