Az egykori tanmese mai változata

Daniel, a vezérbagoly…

Brüsszeli bagolycsapat szállt le minap Budapesten, hogy a renitens magyar verebek között rendet tegyen.

Arról jelentettek nekik ugyanis Brüsszelben a fészekáruló magyar verebek, hogy nincs békesség a madarak között: a demokráciát nem ismerik, eléggé elítélendő módon a hím veréb a tojót akarja (s fordítva), a baloldali csiripelést elnyomják, tiltják a fiókák nemátalakító műtétjét, akadályozzák a szivárványos madárröptét, tetejébe még korruptak is.

A Brüsszelből érkező bagoly vizsálóbizottsághoz azonmód csatlakozott Katalin, a galamblelkű, időközben bagolyfejet növesztő ellenzéki vezérveréb, aki ügyelt arra, hogy Daniel, a vezérbagoly véletlenül se találkozzon a verébkormány politikusaival. Még csak az kellene, hiszen már kész a jelentés. A jobboldali verébkormány felszámolta a demokráciát a Kárpát-medencében.

Miután a bagolydelegáció tagjai ellentmondást nem tűrő módon nagyfejűnek nyilvánították a verebeket, magabiztosan tértek vissza Brüsszelbe. Ursula főbagoly elégedetten konstatálta a vizsgálóbizottság budapesti vizitjét. A hírügynökségek világgá repítették a lesújtó hírt az áldatlan magyarországi verébhelyzetről.

Egyedül doktor Bubó, a világhírű uhubagoly csóválta a fejét, s egykori professzorát idézve megjegyezte: „Egy rövidlátó politikus mindig győz, ha az ellenfele vak.” Ám itt az a helyzet – tette hozzá doktor Bubó –, hogy a kiszemelt ellenfél nagyon is jól lát. A szituáció az, hogy a tolvaj kiált rendőrért, de ez már nem orvosi eset…

Ekler Elemér