Amikor az Omega zavart keltett a Német Demokratikus Köztársaságban (1.)
„Az »Omega« együttes nem átgondolt tartalmú levelezése problémát okoz az NDK kultúrpolitikával foglalkozó funkcionáriusainak”
Az 1960-as évek három legnagyobb hírű magyar beat-zenekara közül az egyik az Omega, amelyik ráadásul több mint ötven évig működött. (A másik kettő a Metro és az Illés.) Az Omega az 1970-es évek elején nehéz korszakot élt át: végbement egy szakadás a zenekarban, de újra talpra tudtak állni. Segítette őket, hogy rajongótáboruk támogatta őket – ráadásul külföldön is híresek és kedveltek voltak.
Mint minden más magyar zenekar, ők is Nyugat-Európába kívánkoztak, legalábbis turnékörútra, de még inkább egy lemezszerződés reményében. E reményeikben nem kellett csalatkozniuk, azonban „Nyugatra” „Keleten” keresztül vezetett az út: a szocialista együttműködés jegyében az illetékes magyar szervezőirodák elsőként és elsősorban a keleti blokk országaiban szerveztek fellépési lehetőségeket. Az Omega is így jutott el Lengyelországba, Csehszlovákiába és nem utolsósorban a Német Demokratikus Köztársaságba (az NDK-ba, vagy más elnevezéssel Kelet-Németországba).
Az Omega az NDK-ban rendkívül népszerű volt: megtörtént, hogy az egyik új lemezük megszerzéséért hosszú sorokban várakoztak a keletnémet fiatalok, és ez állítólag Erich Honecker pártfőtitkár nemtetszését is kiváltotta. A lemezeladási számok is sokatmondók: az Élő Omega nevű nagylemezből már a megjelenés előtt 50 ezer darabot rendelt az NDK, majd, amikor a rádióadók sugározni kezdték, további 50 ezret!
A rádióadások azonban nemcsak népszerűséget hoztak, hanem egy nem kívánt galibát is: a berlini rádió 1973. februárban megadta Kóbor János énekes lakcímét. Ezzel levelek „áradata” indult meg az NDK-ból az együttes felé (megjegyzésre érdemes, hogy Kóbor János felesége intézte a levéldolgokat). A zenekar tagjai kezdetben még örültek is a figyelemnek, azonban egy idő után már nem bírták megválaszolni a leveleket, ami anyagi és időbeli megterhelést is jelentett számukra. Az együttes ezért egy olyan levélsémát készített, amelyben a magyar koncertszervező állami intézmény címét adta meg. Azonban e szerv sem kívánt és tudott ilyesmivel foglalkozni, ezért visszairányította a küldeményeket az Omega felé. Hogy egyszerűsödjön a levelezés, újabb német nyelvű levélsémát dolgoztak ki.
Közben 1973 áprilisában és májusában nagy sikerű koncertkörutat tettek az NDK-ban. A turné viszont nem volt mentes a botrányoktól – annak ellenére, hogy a szervezők azt is gondosan megválogatták, kik mehetnek be a koncertre. A német szervek „több helyről” panaszkodtak az Omega koncertjein láthatók miatt: véleményük szerint nem léptek fel „esztétikusan”, illetve „feltüzelték” a közönséget. A szervezők külön kiemelték a magdeburgi koncertet, mint a bajok forrását.
Az említett magdeburgi koncertről Mihály Tamás basszusgitáros visszaemlékezéséből többet is megtudhatunk: „…a magdeburgi párttitkár feljött buli közben a színpadra, felkapcsoltatta a nézőtéri fényeket, és elkezdett „intézkedni”. Én meg közöltem vele, hogy nem 1944-et írunk (akkor volt apám Magdeburg-ban kényszermunkás, ezért kétszeresen utáltam, hogy egy helybeli német pofa beleszól a koncertünkbe), és lezavartam a színpadról. Németül. Értette. Fel is jelentett a magyar szerveknél.” (Mihály Tamás: Basszus! Omega! Ez egy életre szól. (Omegától alfáig). Noran Libro, Budapest, 2014. 101–102.)
Keresztes Csaba
Magyar Nemzeti Levéltár
(Folytatjuk)
Felhasznált irodalom:
Molnár György – Tóth Péter: Omega a gitár mögül. Ahány kép, annyi történet. Alexandra Könyveshát Kft., Pécs, 2021.
Mihály Tamás: Basszus! Omega! Ez egy életre szól. (Omegától alfáig). Noran Libro, Budapest, 2014.
Mihály Tamás interjú (készítette: Ignácz Ádám), MTA BTK ZTI, 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport. 2013. 02. 20. (https://zti.hu/files/mza/docs/Oral_History/MihalyTamas.pdf Letöltés ideje: 2023. 02. 10.)