Blokád a hollywoodi filmgyári elemeknek
– avagy a népszavás kritikus fanyalgása
Nem tetszik a nemrég bemutatott Blokád című film Paár Ádám kritikusnak, derül ki a Népszavában megjelent írásából. (Az alkotók arra vállalkoztak, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország első komolyabb válságából, a taxisblokádból kiindulva feldolgozzák Antall József miniszterelnök életét és küzdelmét.)
A cikk szerint a rendszerváltás filmre vitele azért sem sikerülhet, mert a nézőközönség és az értelmiség egy része nem ugyanazt várja el a jó filmtől: az egyik szórakozni megy a moziba, és nem azért, hogy neveljék, a másik pedig mindenáron az eszmei csaták megvívásának terepét látja bele a moziba. Utóbbi garantáltan elriasztja az átlagos nézőt.
Szakmai magyarázatot is kapunk a film állítólag „felemás” fogadtatására. „Az amerikai filmművészettől meg lehet tanulni, hogy ha a hősnek nincs szerelme vagy ellenfele, akkor a leghitelesebb történelmi esemény is dögunalmas.” (Engem már a mondat eleje idegesít – „az amerikai filmművészettől meg lehet tanulni…” –, már miért kellene a Blokádnak az amerikai filmcsinálókhoz igazodnia?! Majd épp egy ilyen, magyar kálváriát feldolgozó, hiánypótló alkotás használjon hollywoodi elemeket, netán filmgyári „vértócsákat”, konzervsikolyt, műkönnyeket?!)
„Ha a filmesek adnak magukra – összegez a kritikus –, igyekeznek megérteni és közvetíteni egy embercsoport dilemmáit, félelmeit, vágyait, egész pszichológiáját. Ettől, mint a Blokád körüli vita mutatja, még messze vagyunk.” De az is lehet, hogy csak savanyú a szőlő azoknak, akik meghökkenve látják: végre készült a közelmúltunkról egy olyan alkotás, amely végig leköti a nézőt, gondolatokat ébreszt benne, véleményre serkenti. Teszi, ami egy igazi filmnek a dolga.
Pilhál György
Magyar Nemzet