Mitől szabad a sajtó?

Megyei intézmények, szervezetek vezetői látták vendégül és köszöntötték a sajtó zalai képviselőit.
Fotó: Zalatáj
Közös sajtóreggelin köszöntötték a zalai újságírókat a megyei kormányhivatal, a megyei közgyűlés, a megyei rendőr-főkapitányság, a katasztrófavédelemi igazgatóság, a szociális és gyermekvédelmi főigazgatóság megyei kirendeltsége, a tankerületi központ vezetői a Megyeháza Deák-termében március kilencedikén a Szabad Sajtó Napja alkalmából.
Vigh László országgyűlési képviselő köszöntő szavai után Horváth A. Attila, a Zalai Hírlap és Ekler Elemér, a Zalatáj Kiadó főszerkesztője osztotta meg gondolatát a résztvevőkkel.
A Zalatáj főszerkesztőjének beszédét alább megosztjuk olvasóinkkal.
* * *
„Azt a felkérést kaptam, hogy mondjak köszöntőt a Szabad Sajtó Napja alkalmából. Úgy vélem, hogy most az egyik legfontosabb téma tényleg a szabad sajtó. Tehát a „Mit kíván a Magyar Nemzet” 12 pontjáról kívánok beszélni. Valamivel többet, mint 12 másodpercet, de közel sem 12 percet…
1848 12 pontjának első passzusa így szól: Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.
A sajtó szabadsága… A függetlenséget kell jelentenie. Ám mitől lehet független egy újságíró? Attól, hogy milyen környezetben született? Attól, hogy milyen neveltetést kapott? Attól, hogy mi a véleménye a világról? S persze függ a lelkiismeretétől. Attól mindenképp.
Elvárt függetlenség nincs. Mindenki függ valamitől, vagy valakitől. S ha valaki éppen újságíró, hát cikkeiben ez megjelenik.
Az elmúlt évtizedekben sokan és sokféleképpen próbálták megfogalmazni a független sajtó ismérveit. Nem sikerült nekik. Csupán azért, mert ők sem voltak függetlenek.
Nekem erről megvan a saját véleményem. Úgy gondolom, hogy erre a felvetésre két magyar ember adta meg a megfelelő választ. Egyrészt Pulitzer József, aki Makóról vándorolt ki az Egyesült Államokba, s ott nagyszerű karriert futott be újságíróként. Ő azt mondta: A hír szent, a vélemény szabad. Milyen igaza volt. Igaz, akkor az Egyesült Államok még nem a mai USA volt.
Volt egy másik nagyszerű magyar, a nevét viseli az a terem, ahol ma minket köszöntenek. Deák Ferenc, a Haza bölcse azt mondta: »Ha tőlem függne, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: Hazudni nem szabad.«
A hír szent, a vélemény szabad, hazudni nem szabad. Szerintem ez a világ legjobb sajtótörvénye.
A 12 pont megszerkesztése nyilván nem úgy történt, hogy a felelős szerkesztő kiadta az ukázt Kossuthnak, Petőfinek, Irinyinek, Jókainak, Vasvárinak, s többieknek, hogy van 538 karakter helyük, két órájuk, s adják le a kéziratot.
Nem, akkor még lassúbb volt a kommunikáció, de amire kellett, elkészültek.
A 12 pont röpirata így végződik: Egyenlőség, szabadság, testvériség!
Egyenlőség? Azt hiszem, ilyen valójában csak elméletileg létezik.
Szabadság? Még ma is sokan küzdenek érte. II. Szent János Pál mondta: Ne féljetek! Ne féljünk, s akkor legalább a lelkünk békét talál.
Testvériség? A szomszédban háború van, nem tudjuk mi lesz a vége.
Itt, határon belül magyar akar magyarnak rosszat, hogy abból politikai tőkét kovácsoljon. Nincs testvériség, mert az ország megosztott. Érthető, közeleg a választás.
Tisztelt vendéglátóink! Köszönjük a meghívást. Noha nem hatalmaztak fel erre, de talán mondhatom ezt kollégáim nevében is.
Kedves kollégáim! E rövid beszéden kívül lenne egy tanácsom is. Tényleg ne féljetek. Tény, hogy ez a gyönyörű hivatás áldozatokkal is jár, de gondoljatok 1848/49 hőseire. Ők az életüket adták egy független Magyarországért. Nektek »csak« az a dolgotok – velem együtt –, hogy annak szellemében végezzétek mindennapi munkátokat, ahogy azt egykor Deák Ferenc és Pulitzer József megfogalmazta. A hír szent, a vélemény szabad. Hazudni nem szabad.”