Kanizsa és Egerszeg…

2021. 11 25. 10:43

Üzenet egykori diákvárosomnak (9.)

Kemény tél volt… Erről árulkodik a Zalai Hírlap 1969. december 21-én megjelent számának címlapja is.
Kép: archív

S beköszöntött az 1969-es nagy tél, annak is a decembere. Elérkezett a karácsonyi szünet kezdete. A nagy havazás bizonytalanná tette az utazást. Helybéli barátaim nyugtattak; nem kell rohanni, hiszen a vonatok sem mennek. Jól eltölthetjük az időt Kanizsán is. S közben talán az időjárás is meggondolja magát.

Nem gondolkodott azonban mindenki így. Papp Marika, Gyuláról érkezett osztálytársunk elszántabb volt. A kollégiumi vacsoránál tudta meg, hogy az utolsó szerelvény hamarosan indul Pestre a kanizsai állomásról. Még éppen odaért a zsúfolt vonatra. Lepsénynél kora reggel érték el az előző szerelvényt, ami elakadt a hóban. Mindkét vonatot a hazánkban ideiglenesen állomásozó orosz katonák ásták ki a hóból. Farkaséhesen ültek a restiben, a szendvics már rég elfogyott, két korsó sör „mentette meg” az életét. 24 órás utazás után érkezett haza Gyulára.

A kanizsai állomásról Budapestre még elindult a vonat, de Zalaegerszegre már nem.
Fotó: Zalatáj

Mi nem voltunk azért ilyen vállalkozó szelleműek. Ha Tél tábornok úgy döntött, hát engedelmeskedünk. Nehogy már mentésre szoruljunk mi is. Maradtunk tehát Kanizsán. Feltaláltuk magunkat…

Ahogy emlékszem, nem volt kihalt a város. A kollégiumi rendtartás is lazult, a rendkívüli állapot megértőbbé tette a nevelőtanárokat. Szóval – igazi zalai kifejezéssel élve – kujtorogtunk Kanizsa belvárosában. Nem árulom el társaimat – nem hatalmaztak fel erre – ,de nem voltam egyedül. A lélekmelegítőt sem vetettük meg, ami ugye kiskorú diákok esetében már súlyos rendbontásnak számított. Ám nem ettől láttunk duplán, hanem ez volt a valóság. Kétszer annyian indultunk a kollégium felé vissza, mint ahányan onnan elindultunk órákkal korábban. S ha a mai LMBTQ-mozgalom követelményeit nézzük, bűnösek voltunk, mert a nemek összetétele bizony 50-50 százalékos volt.

A kollégiumban nem sokan voltak. A hálószobában kellemes melegben szórakoztatóan teltek az órák… Egy ideig. Egyszercsak valaki erőteljesen dörömbölni kezdett az ajtón. Az igazgató volt. Mint utólag kiderült, valaki jelentett neki. (Vagy irigy, vagy erkölcscsősz volt.) Nincs mese, intézkednie kellett a direktornak.

Csak percek múltával nyílt ki a bűnös kollégiumi szoba ajtaja, s ez súlyosbította bűnünket. Igazgatónk orvosi vizsgálatot helyezett kilátásba vendégeinknek, de a hölgyek csak mosolyogtak ezen.

Mi viszont nem a direktor közlésén: a téli szünet után már nem vagyunk a kollégium lakói.

Az egykori Zrínyi Miklós fiúkollégium bejárata (jobbról) napjainkban.
Fotó: Zalatáj

Rendbontásunk nem maradt következmények nélkül az iskolában sem. A fegyelmi büntetés mellett KISZ-fiatalokhoz méltatlan magatartás miatt kizártak bennünket a Kommunista Ifjúsági Szövetségből. Bűnünket az iskolai hangosbemondóban is közhírré tették. S mindezt hallották a közös épülettömben lévő Landler-gimnazisták (ma Batthyány-gimnázium – szerk.) is, akiknek legalább hetven százaléka leány volt. Ennek ismeretében tettünk egy „bűnbánó” kísérletet: nagyszünetekben leszegett fejjel végigsétáltunk a közös épület folyosóján. Láss csodát! Nem köveztek meg bennünket, sőt: érdeklődő leány pillantásokban bizony nem volt hiány. Szóval így bűnhődtünk…

Ekler Elemér
(Folytatjuk)

Kanizsa és Egerszeg… (1.) (2021. 07. 09.)

Kanizsa és Egerszeg… (2.) (2021. 08. 10.)

Kanizsa és Egerszeg… (3.) (2021. 08. 27.)

Kanizsa és Egerszeg…(4.) (2021. 09. 15.)

Kanizsa és Egerszeg…(5) (2021.09.24.)

Kanizsa és Egerszeg…(6) (2021.10.08.)

Kanizsa és Egerszeg…(7.) (2021.10.21.)

Kanizsa és Egerszeg…(8.) (2021.10.21.)