Kezdőlap

Lapjaink:

Hasznos oldalak

 

Kapcsolat

 

Zalatáj Kiadó Ügyfélszolgálat

 

8900, Zalaegerszeg, Rákóczi F. út 2-4., Pf.: 381

Telefon: 06-92/593-936

Fax: 06-92/596-937

Mobil: 30/378-4465

E-mail: zalataj@zelkanet.hu

 

Térkép

Elfeledett évforduló (18.) (2014.05.01., 11:10)

 

A ZTE tornacsapata, jobbról: Spilák József, Décsy Tibor, Fodor István, Szakáll István, dr. Lukács Zoltán, Spilák Lajos, Bácskay László, Hajmási Ferenc.

 

2011 februárjában a Zalatáj nyomtatott változatában cikksorozatot indítottunk. Így fogalmaztuk meg akkor e sorozat  születésének körülményeit, okát:
 „Tavaly volt 90 éves Zala megye legnépszerűbb sportegyesülete. Akarattal sem lehetett volna nagyobb csenddel »adózni« a fennállás kilenc évtizedének, mint ahogy ez spontán sikerült.
Múltidézésünk nem öncélú. Egyrészt emléket szeretnénk állítani azoknak, akiknek köszönhető, hogy a mai nap még egyáltalán ZTE-ről lehet beszélni. Emléket állítani még akkor is, ha ez azoknak nem jutott eszébe, akik ma a ZTE-ből, s nem a ZTE-ért élnek.
Furcsa világban élünk. Az igazi értékeken csak mosolyognak a XXI. századi percemberek. Pedig ezek nélkül ma nem lennének ott, ahol vannak…”
Nos, hogy a maiak képet kapjanak arról, hogy mi is forgott (forog?) kockán, közreadjuk e sorozatot honlapunkon is. Eddig 27 rész készült el. Aki még nem olvasta, ismerje meg, hogy mit is takar e három betű: ZTE.

 

Edzés előtt…

 

Az egyik legszebb, leglátványosabb és legnehezebb sportág. A tornáról van szó. Alapsportág, akárcsak az atlétika vagy az úszás. Kemény sportágak…
A korabeli krónika segítségét hívjuk, amikor a ZTE tornaszakosztályának történetét szeretnénk felidézni. A megyei napilap 1971. február 9-én megjelent száma így számol be a történtekről:
„A zöldkötésű napló első oldalán, díszes, kézzel írt betűkkel ez áll: »1971. januárjában újjáalakult a ZTE férfi tornaszakosztálya. Vezetését Spilák József vette át.«
Spilák József sajnos már nincs közöttünk. Emlékét a ZTE-mozaikok sportkötetben megjelent interjúrészlettel idézzük meg. Így nyilatkozott erről az időszakról:
„- A tornával a Csányban ismerkedtem meg, már általános iskolásként elköteleztem magam ezzel a gyönyörű sporttal. Holes tanár úr kezei alatt nőttem ki magam az ifjúsági I. osztályig. Ez akkor nagy szó volt. Sorozatban jöttek a megyei bajnoki helyezések. A sportág szeretete hozott vissza a gépipari technikumba, akkor kezdtük el újjászervezni a tornasportot. Így alakult meg a felnőtt csapat is.

 

Az egyik tanítvány gyűrűgyakorlatát figyelik a társak és Holes István edző.

 

- Hogyan kapcsolódott be a ZTE?
- Abban az időben már szó volt a kiemelt egyesületek tervéről, ami kiemelt támogatást jelentett. Minél több szakosztályt hoztak létre, annál több lett a központi támogatás. A ZTE-nél volt már előzménye a tornának, ezek a ’66-’67-es évek voltak, a Pálfalvy „Kuksziék” korszaka. Ő volt az egyik legjobb utánpótlásedző. Abban az időben nem lehetett máshol edzeni, csak a Zrínyi-gimnáziumban, ott állt rendelkezésre a szükséges 6 szer, amiből főleg a nyújtó volt a legfontosabb. A lányoknál könnyebb volt a helyzet a 4 szer miatt. Rendszeresen voltak a megyei versenyek, melyeket dunántúlivá bővítettünk Szombathely, majd Veszprém tornasportjának bekapcsolásával.
- Eredmények?
- Nem voltak ezek ország-világra szólóak, de mindenképpen kiváló megmérettetésnek számítottak. A legjobb eredményünk 1973-ra dátumozódik, mikor is az országos vidékbajnokságon 3. lett a ZTE tornacsapata, ami azért is figyelemre méltó eredménynek számít, mert 18 csapat közül értük el ezt a helyezést.

 

Az edzéseket többnyire a Zrínyi-gimnáziumban tartották.


- Mi volt a legnagyobb élménye?
- Hogy újból össze tudtuk gyűjteni a tornászokat…”
Fontos az utolsó mondat a riportból: „…újból össze tudtuk gyűjteni a tornászokat…”

Így került a ZTE tornaszakosztályához Spilák József öccse, Spilák Lajos, aki így emlékszik ezekre az évekre:
- A Petőfi iskolában Pálfalvy György, a Dózsában Panácz Antal, a Csányban Holes István tartotta az edzéseket. A középiskolát Nagykanizsán végeztem, az olajipari technikumban. Az Olajbányász tornaszakosztályánál Nagy István volt az edzőm. Érettségi után Szekszárdon voltam katona, ott is folytattam a tornát, majd a leszerelés után, a bátyám hívására igazoltam a ZTE tornaszakosztályához.

 

A tornászok gyakori szereplők voltak különböző rendezvényeken. Felvételünk egy dióskáli amatőr tűzoltóversenyen készült.

 

- Milyen volt ez az időszak?
- Macerás sport a miénk. Felszerelés, terem, rengeteg munka, elhivatottság látványosság nélkül. A mi időnkben nagyon kevés verseny volt, értelemszerűen kevés sikerélmény. Mégis kellemes élmények maradtak meg bennem, köszönhetően annak a közegnek, amelyben edzettem, versenyeztem.
Az akkori generációból talán Hajmási Ferenc az egyetlen, aki ma is kötődik a mindennapi sporthoz. Családi vállalkozásban vezeti két - testnevelő tanár végzettségű - fiával és mozgásszervi rehabilitációs orvos feleségével a „Hagyma Gym” kondíció termet.

- Ha a zalaegerszegi tornasport előzményeiről szólni kell, akkor feltétlenül említsük meg a városi strand nagymedencéjének északi végénél kialakított szabadtéri „tornapályát” az 1960-as évek végén. A város ifjúsága itt élt társasági életet. Ha Zalaegerszeg tornasportjáról beszélünk, akkor négy nevet feltétlenül meg kell említeni: Holes Istvánét, Pálfalvy Györgyét, Raffai Imréét és Spilák Józsefét.

 

Spilák Lajos

 

Hajmási Ferenc egyébként nem csak a torna elkötelezettje volt. Pályafutása a labdarúgással kezdődött, aztán a torna, majd az ökölvívás következett. A pécsi főiskolán testnevelés-földrajz szakon szerzett diplomát, aztán a labdarúgó szakedzői képesítést is megszerezte a TF-en. Olyan évfolyamtársakkal, mint Szabó Rezső, Béres Ferenc, Józsi György és Kovács Jenő. Amatőr szinten a tenisszel sem áll hadilábon, s mint mondja, ha korban halad az ember előre, most a golf következne. A torna azonban örök szerelem marad.
- Akkoriban a legtöbb fiú tudott fára mászni, vagy kerítést ugrani, s egyéb kunsztokat bemutatni. A tornász fiúk és leányok esztétikai látványáról nem is beszélve. A mai helyzetről jobb nem beszélni. Spilák Jóska összegyűjtött egy baráti társaságot, amelynek tagjai szerettek tornászni. A koedukáltság sem szenvedett csorbát, hiszen sok testnevelő hölgy csatlakozott a csapathoz. Sajnos az intézményes keret nem sokáig maradhatott fenn, hiszen ez nem egyszerű sportág. Terem kell, lehetőleg olyan, ahol a szereket nem kell az edzések végén lebontani. Elhivatottság, kitartás nélkül nem megy. S akkor a rengeteg munkáról még nem is beszéltem. Ezek a tényezők nem futottak össze egy közös pontba. A ZTE tornaszakosztálya egy tollvonással megszűnt.

E.E.

(Folytatjuk)

A riportsorozat korábbi részei olvashatók honlapunkon: www.zalatajkiado.hu
A cikk eredetileg 2012. július 19.-én jelent meg a Zalatáj nyomtatott változatában.

 

Hajmási Ferenc két fiával. Ma is kitűnő kondícióban van.

 

Ide kattintva az eddig megjelent összes rész elolvasható!