Világjárvány, védekezés és felelősség az áldozatokért

– avagy Gyurcsányék halálaritmetikája

(2021.04.19.,13:10)

 

Boros Imre: - Szigorításkor enyhítésért, enyhítéskor szigorításért agitáltak.

Fotó: archív

 

 Alig két hete történt, hogy az egyik politikai TV vitaműsorban egy fiatal politikai elemző nagyon szokatlan magyarázatba kezdett. Azt fejtegette, hogy a járvány áldozatainak gyorsan növekvő száma alkalmat ad az ellenzéknek, hogy a hozzátartozók fájdalmainak megszólítása útján akár százezres nagyságrendben szerezzenek potenciális szavazókat. Mondókáját még akkor sem szakította meg, amikor vitapartnerei arcára egyértelműen kiült a rémült döbbenet és ezt a műsor nézői is láthatták. Fiatal elemzőnket ez egy cseppet sem hozta zavarba, tovább folytatta fejtegetését, tovább emelte a növekvő áldozati számokra alapozott optimizmusát.
Semmi kétség, a járvány nagyon sok halálos áldozattal jár, ezt kár lenne tagadni. Azt azonban még a legtehetségesebb éleslátó sem gondolta álmában sem, hogy a fiatal elemző felvetése esetleg nem csak egy mértékét vesztett túlzás, hanem nagyon előre elgondolt – noha korábbi politikai küzdelmekben mellőzött – brutális támadás harcba hívő kürtszava.
Érdeklődésünket ugyanis elkerülte, hogy a világjárvány kezdetén ugyancsak a globalista oldal politikusaitól hangzott el, hogy a vírus hazánkba történő bejutása a kormány felelőssége. A kijelentést akkor egy kézlegyintéssel intéztük el, bolond lyukból bolond szél fúj alapon. A harcba hívő kürtszó elérte a globalista csapat vezérét, Gyurcsány Ferencet is (lehet hogy csak erre várt). Most nem blogolt, vagy nyilatkozott újságoknak tévéknek, hanem enyhén kapatos állapotban az ország legszélesebb nyilvánosságát, a parlament képviselői székét használta, hogy a választókkal megossza nézetét, hogy a regnáló kormány a felelős a járvány kapcsán a nagyszámú elhalálozottakért.
Nem csak arról van szó szerinte, hogy nem volt alapos a védekezés, hanem arról, hogy a kormány bűnös módon nem csak hanyag, de vétkes is az ügyben. Annak érdekében, hogy az elkövetett kormányzati „bűnök” kiemelkedő mértékének is nyomatékot adjon, édesapja hajdani botlásaiból bekövetkezett többszöri börtönbüntetésekre hivatkozott. Ha ezekért a botlásokért börtön járt, akkor az állítása szerint elkövetett járvány kezeléssel kapcsolatos sokkal súlyosabb „bűnökért” minimum jár a börtön. („Mi az hogy, nagyon is!”) Azonnal meg is ígérte, hogy azonnal nyílnak a cellák a jövő évi globalista koalíció választási győzelme után. No ez nem náci, de veretes népi demokratikus beszéd volt. (Ha lesz Tanú 2 film, biztos szerepel benne.) Ezúttal javasolom, hogy pártját is rögvest neveztesse át Népi-demokratikus Koalícióra (népi demokráciában volt több mint négy évtizedig részünk, nem kérünk belőle).
Az első döbbenet és csak nehezen csituló harag után mindenképpen megéri az üggyel érdemben is foglalkozni, nem csak legyinteni rá, mert vannak, akik komolyan elhiszik a mondottakat. Ez annál inkább is indokolt, mert a globalisták (korábban főként baloldali néven futottak) gyakran élnek azzal a módszerrel a politikai küzdelemben, hogy nem igazat beszélnek, szándékosan lódítanak, de azzal is, hogy a saját bűnüket legnagyobb lelki nyugalommal politikai ellenfeleik nyakába varrják. (Elég megemlíteni, hogy a katyni tömegmészárlást évtizedekig az egyébként is hosszú náci bűnök listájához sorolták, noha a sztálini NKDV volt a kivitelező.)
A számok világában általában kiderül az igazság, ha a dolgok egyáltalán számszerűsíthetők. Itt pedig erről van szó, az életről és a halálról pontos állami statisztikai gyűjtések állnak rendelkezésre akár évtizedekkel visszamenőkig. Az adatokat szigorú rendben és protokollok szerint gyűjtik és jelentetik meg. Mindjárt fel is tettem az első kérdést, amire vártam a számszerű választ: 2019 még járványmentes év volt, hiszen az első fertőzötteket csak 2020 márciusában azonosították hazánkban. A 2020-as évben két hullám lezajlott és a harmadik is elindult.

 

Nagy Attila Tibor politikai elemző és „halálügyi” szakértő.

Fotó: Pesti Srácok

 

A gyurcsányi okoskodás alapján már 2020-ban jóval több elhalálozásnak kellett lennie hazánkban, mint 2019-ben, hiszen a kormány bűnös volt és nem törődött az emberi életekkel. Az elmúlt 10 év halálozási számai országosan 2-3 ezer fős különbözetet mutatnak. Láss csodát, a 2020-as mégis éppen ezerrel kevesebb volt, mint a megelőző 2019-es, ami ugyan beleférne az évtizedes gyakorlatba, de abba semmiképpen, amit Gyurcsány állított a bűnös vétkességről.
2020 utolsó hónapjaiban ugyancsak megugrott a Covid-halálozások száma. Felkelt a gyanakvásom és tovább vizsgáltam a számokat. A napi elhalálozások átlag száma a Covid előtti időkben 345 fő volt. A Covid kapcsán ez az átlagszám természetesen megemelkedett, legmagasabb értéke egy nap 457 fő, a legalacsonyabb értéke pedig 385 fő volt. Ha ezekből az értékekből kivonjuk az átlagos napi Covid előtti 345-ös átlagszámot, akkor is a legrosszabb napon csak 112, a legjobb napon pedig csak 40 Covid-halott maradna. (Ezt már bátran össze lehet hasonlítani más élenjáró országok adatával.)
Miként lehet ezt a tényt a valóságnak megfeleltetni ez itt a kérdés? Választ a statisztikai nyilvántartás rendszere ad. Nálunk ha valaki az elhalálozásakor Covid-fertőzött volt, belekerül a Covid áldozati statisztikába. (Talán még akkor is, ha közlekedési balesetet szenvedett, de a vizsgálatkor kiderül, hogy éppen Covid-fertőzött is volt?) Nyilvánvaló, hogy a számszaki megoldás az alapbetegségek miatti haláleseteknek a covidos időszakban bekövetkezett drasztikus csökkenésében kereshetjük (diabetes, daganatos betegségek, szív- és érrendszer betegségei stb.)
Erről azonban Robespierre vérgőzös lendületére hajazó Ferencünk elfelejtett szót ejteni a parlamentben. Szóval Gyurcsány most is csalt és csalással kíván riadalmat kelteni és a kormány ellen hergelni. A Gyurcsány-féle halálaritmetika felveti annak szükségességét, hogy utána járjunk, – a kétségtelenül gyorsan javuló népegészségügyi adatok ellenére – mégis miért nem vagyunk még mindig előkelő helyen az európai népegészségügyi adatokban. Mindenek előtt induljunk ki abból, hogy a Horthy-rendszer után a negyven éves kommunista rémuralom drasztikus népegészségügyi romlást eredményezett. Az ENSZ összehasonlító adatai azt mutatják, hogy 1950-ben (tekinthetjük az esztendőt a kommunista rémuralom első teljes évének) Ausztriában a várható átlagos élettartam 66,3 év, míg hazánkban 64,1 év volt. Az érték 1985-ben Ausztria esetében 75, hazánkéban 69 év volt. A harmincöt év alatt tehát romlottunk 3,8 évet, azaz egy magyar 1985-ben már 3,8 évvel élt kevesebbet mint egy osztrák és nem csak 2,2-vel mint még 1950-ben. Ez a szám lényegében mindent megmagyaráz a kommunista humanizmus valódi természetéről.

 

Gyurcsány megígérte, hogy azonnal nyílnak a cellák választási győzelmük után.

Fotó: Magyar Nemzet

 

Ezért a drasztikus romlásért sok mindent kellett tenni, tettek is, kilakoltattak, Kistarcsára, Hortobágyra internáltak, vagyonokat koboztak el, tízezreket zártak börtönbe, napirenden voltak a kivégzések stb. A kemény diktatúra után a puha is megtette a magáét, lehetett fusinzi, két-három mellékállást vállalni, falusiaknak kétlaki életet folytatni, önpusztító életet élni. Mindez nem múlt el nyomtalanul. A covid áldozatai jórészt az idősebb, a kommunizmus évei alatt  megnyomorított, majd később önön szervezetüket kizsákmányoló ma 69-90 év közöttiek, akik között számtalan a súlyos betegséget magukkal cipelő ember.
Beszélni kell az egészségügy megnyomorításáról is. Rákosiék államosították a betegbiztosítók felhalmozott vagyonát. Az ellátást ezután a folyó befizetésekből fedezték. Addig amíg fiatalok tömegeit állították munkába az iparba, lehetett fedezni a költségeket, sőt más célokra is kiloptak az egészségügyi pénzekből. Csehák Judit még egészségügyi miniszterként a nyolcvanas években azt mondta, hogy az egészségügyi kassza többletben van, amit a költségvetés elvon. Az ötvenes években a falvak öregei viszont ellátás nélkül maradtak.  Az abortuszpárti kommunista rendszer végére már a csökkenő születésszám miatt a folyó kasszában is deficit jelentkezett.
A Covid kapcsán azonban szólni kell a globalista csapat védekezéssel kapcsolatos folyamatos obstrukciójáról is. Szűnni nem akart az az igyekezetük, hogy mindig az ellenkezőjét hirdessék a szükséges intézkedéseknek, mind amit az egyébként eredményesen védekező kormány csinált, szigorításkor enyhítésért, enyhítéskor szigorításért agitáltak. A mai napig konokul támadják a védekezés egyetlen végleges és eredményes módszerét, a védőoltásokat. A kormány tapasztalva az egyébként ígéretesnek tűnő közös EU szintű beszerzések kudarcát, élt jogosultságával és saját hatáskörben is szerzett beoltóanyagokat az unión kívülről. Egyrészt vitatták a kormány jogkörét ehhez az intézkedéshez, de lesújtó ítéletet mondtak a kínai és az orosz vakcinák hatékonyságáról is, nem zavartatva magukat a ténytől, hogy azokat minden nemzetközi fórum elismeri, mi több közben hosszú sor alakult ki más EU-országok hatóságaiból, akik szeretnének ezekből beszerezni. Miközben az embereket az oltások ellen hangolják, egyes tisztségviselőik soron kívül buliznak ki maguknak oltást sokszor a bírált orosz és kínai anyagokkal. Oltásellenes propagandájuk miatt nálunk az oltási kedv 20-25% százalékkal a többi EU országénál alacsonyabb, potenciálisan tehát 20-25%-nyi többlet halálesetet eleve saját „számlára” könyvelhetnek.
Hajdanában a kommunistákról az járta, hogy csalnak, lopnak és hazudnak és ezekről a szokásaikról nem is hajlandóak lemondani. A Gyurcsány halálaritmetika kifejezett csalás, a hazugságaikból magas tornyokat lehetne építeni. A lopást azonban manapság kreatív könyvelésnek nevezik. Kommunista korukban erre nem is volt szükségük, mert a tisztességes könyvelést nem is ismerték. Akkor most kinek a bűne a magas halálozási szám, a negyvenéves kommunizmusnak és mai hű követőinek, vagy a kormánynak?

Boros Imre
közgazdász