Órákig halottnak hitték (2017.05.31., 9:20)

Bizony bácsi és kordéja

 

Ahol Bizony bácsi született: Fiume (Rijeka) napjainkban.

Fotó: wikipédia


A mai divatos kifejezéssel élve Bizony bácsi bizonyára celeb lenne. Minden bizonnyal ő lenne az első, aki tiltakozna e hülye kifejezés ellen. Mert a celeb megtévesztő kifejezés. Finoman szólva nem mind arany, ami fénylik. Én sarkosabban fogalmaznék: a celebek a társadalom heréi. A sajtó teremtményei.
Stefano Bertini, vagyis Bizony István, de leginkább Bizony bácsi nem tartozna 2017-ben közéjük.  Ő „csak” Zalaegerszeg egyszerű, de köztiszteletben álló polgára volt.
Azt hittem, hogy nehezebb dolgom lesz, ha Bizony bácsi „nyomait” kutatom. Gyerekkoromban nem volt semmi gond, hiszen ő a Rákóczi utca 21-ben, én a 20-ban laktam. Naponta láttam jellegzetes alakját, ahogy szapora léptekkel tolta kétkerekű kordéját. Maszekban…
Ám Bizony bácsinak volt nyugdíjat biztosító állása is. No, de ne szaladjunk ennyire előre!
Egyik leányával, Erzsébettel Zalaegerszegen, Andráshidán találkoztam. Beszélgetésünket később olvashatják. Aztán interneten jelentkezett az olaszországi Leccéből Bizony Piroska, a legfiatalabb gyermek, aki 1998-ban Taljánországba ment férjhez. Erre mondják: vissza a gyökerekhez.

 

Nélküle szegényebb lett volna Zalaegerszeg.

Fotó: archív

 

Stefano Bertini 1908 november 20-án megszületett Fiume városában. Ez a város a XX. században hat országhoz is tartozott: az Osztrák-Magyar Monarchiához, a Fiumei Szabadállamhoz, Olaszországhoz, a Harmadik Birodalomhoz, Jugoszláviához és Horvátországhoz. S hogy még egy érdekességgel is szolgáljunk, itt született Czermanik János József, későbbi nevén Csermanek János, vagy ahogy a világpolitikába bevonult: Kádár János.

Ez bizonyára nem érdekelte különösképpen Stefano Bertinit, aki megszökött a katonai behívó elől, mert nem akart fegyvert fogni, s egy nemzetközi vonatszerelvény Pullman-kocsija alá kötözve magát Magyarországra érkezett. Szerencséjére vagy szerencsétlenségére vasúti baleset „áldozata” lett Budapest közelében. Már ott volt a letakart halottak között, de néhány óra múlva magához tért. A Rókus-kórházba került, ott ismerte meg későbbi feleségét, aki egy zalai faluból került cselédnek a fővárosba.
Mielőtt Bizony István, de leginkább Bizony bácsi élettörténetét folytatnánk, két új hozzászólást szeretnénk megosztani olvasóinkkal. Horváth János, Andráshidán élő fotótechnikus hívott telefonon. Szavaiból a meghatottság érződött:

 

Ma már nem létezik az üzem, emeletes garzonház áll a helyén a Jákum utcában.

Fotó: Zalatáj

 

- A Jákum utcában volt egy üzem, amelyik háztartási gépek kölcsönzésével is foglalkozott. Ott volt állásban Bizony bácsi, aki triciklivel hordta ki és vitte vissza a kölcsönzött mosógépeket, varrógépeket és az egyéb háztartási gépeket. Talpig becsületes, megbízható ember volt, aki nem járt kocsmába, viszont mindig jó volt a kedve - mondja.
Az akkori cég vezetője Kövécs Zoltán volt, aki a zalaegerszegi Kertvárosban lakik napjainkban, tisztes kort elérve.
- Az 1960-as években a Finommechanikai Vállalat Jákum utcai telephelyén a Belkereskedelmi Minisztérium kölcsönző részlegénél foglalkoztattuk Bizony bácsit. Volt, amikor átment a Cukrászüzembe, de később visszajött. Udvarias, előzékeny ember volt, csak a legjobbakat tudom mondani róla.
Visszatérve Horváth János véleményére, nem szabad elfelejteni, kihagyni további szavait:
- Bizony bácsi az az ember volt, aki egyszerűségével, de nagyszerűségével a zalaegerszegi mindennapok egyik főszereplője volt. Nélküle szegényebb lett volna ez a város.

Ekler Elemér
(Folytatjuk)