Máig élő misztérium a feltámadás

(2021.04.01., 11:30)

 

A keresztút… Jelenet Mel Gibson: Passió című filmjéből.

 

Húsvét több, mint kétezer év óta a kereszténység legnagyobb ünnepe. Krisztus kereszthalála, majd dicsőséges feltámadása teljesítette be az Atya ígéretét, a megváltást. A két ezredévvel ezelőtti történet szerint Jézust, miután Pilátus meggyőződése ellenére kiadta őt a zsidóknak, azok vezérei bíbor palástba öltöztették, kezébe nádszálat adtak, homlokára tövisből fontak koronát s így gúnyolták: „Íme a zsidók királya!”
Megcsúfolása után Jézus, a nehéz kereszttel a vállán, elindult a Golgota hegyére, hogy az Írás beteljesedjék. A Koponyák hegyének is nevezett vesztőhelyen két gonosztevő társaságában megfeszítették. Este egyik tanítványa, Arimetiai József engedélyt kért, hadd vigye el a testet, hogy illően eltemethesse. Egy sziklába vájt sírba helyezte a tetemet, majd egy nagy követ hengerített annak bejáratához. Mindez pénteken történt. A Jézus elvesztését kiagyaló főpapok őrt állítottak a sírhoz. Attól tartottak, hogy a Mester hívei kilopják a testet, és azt híresztelik majd, hogy Jézus feltámadt, hiszen azt jövendölte: harmadnap elhagyja sírját.
Vasárnap kora hajnalban három asszony, közöttük Jézus anyja ment a sírhoz, hogy finom kenetekkel bebalzsamozzák a holttestet. Útközben azon tanakodtak, ki hengeríti majd el a követ a sír bejáratától. Mikor a sziklasírhoz értek, megdöbbenve látták, hogy az üreg nyitva áll. Akkor egy angyal jelent meg nekik nagy fényességgel, s így szólt hozzájuk: „Menjetek jeruzsálemi asszonyok! Akit ti kerestek, feltámadott.”
Az asszonyok szaladtak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Az úton találkoztak a feltámadt Jézussal, aki még többször megjelent azokban a napokban a tanítványoknak és Mária Magdolnának is, tanújelét adva, hogy valóban feltámadott.
Húsvétvasárnap ezt a kétezer éves misztériumot ünnepli a keresztény világ. A megváltó kiontott vére, csakúgy mint az áldozati bárányok vére az ótestamentumi zsidók ajtófélfáin, jelképesen ott piroslik mindannyiunk homlokán. Tanúsítva, hogy a megváltással beteljesedett a bűneinkből való szabadulás.

F.L.