Közszolgáltatások, közpénzek, kikényszerített magánpénzek (2021.05.13.,10:15)

 

Boros  Imre: – Fogyatkozó türelemmel, de egy kis ideig még várunk az érdemi válaszra.

Fotó: archív

 

Hétköznapi nyelvre lefordítva, becsapták őket. Az sem ismeretlen előttem, hogy nálunk az emberek panaszkodósak, vagy tényleg van is okuk a panaszra, esetleg csak úgy gondolják, hogy divatos a sokszor indokolatlan szörnyülködéssel másoknak imponálni.
Amikor ilyesmiről mégis írni akarok, háromszor is meggondolom, hogy működésbe hozzam-e a klaviatúrát, mert kiteszem magamat annak, hogy esetleg mégsem nekem fütyül a rigó, és valami nem is úgy van, ahogy előadom. Az ebből adódó kellemetlenségek megelőzésére csak akkor kezdek bele az írásba, ha az adott esetet pontosan ismerem, jórészt azért, mert velem történt vagy a közvetlen környezetemben.
Írtam eddig panaszos esetekről energiaszolgáltatókkal kapcsolatban, kifogásolható hivatali ügyintézésekről, de nyugdíj körüli ügyek útveszőiről is. Eddig azt tapasztaltam, hogy felvetéseimet nem cáfolták, perrel nem fenyegettek, de az esetek zömében a megoldáshoz is csak kínos lassúsággal jutottunk el, vagy sehogy. Egyszóval, a fogyasztónak nálunk még nem fenékig tejfel az élete, a szolgáltatóknak vele szemben általában nagy az erőfölénye. Üdítő kivételt az jelent, ha az ember a piacon vásárol, ott ma már rég nem akarják a félig érett gyümölcsöt rátukmálni, azt már ki sem teszik. A szocializmusban sokáig azt mondták, ha nem tetszik majd elviszi más.
Most ismét egy engem is közvetlenül érintő közszolgáltatás körüli visszásságról fogok írni, amivel kapcsolatban a címben jelzett közpénz és magánpénzek kibogozatlan összekeveredése figyelhető meg, ami a sokat hangoztatott baloldali csúcsérték, az esélyegyenlőség durva megsértését eredményezte ráadásul egy veretes balliberális alakulat éppen Budapest főváros balliberális többségű önkormányzata részéről.
Emlékeztetőül arra, hogy „látványpékségként” mindig is adott a baloldal – manapság egyértelműbb őket globalista névvel illetni – a látszatok szintjén az esélyegyenlőségre. A Medgyessy-kormány idején még minisztert is állítottak az ügyre (Lévai Katalint), és jelenleg is ki van szignálva az ügy a terebélyes budapesti önkormányzatban több helyre is.
Hazánkban a települések közműellátása állami feladat volt a rendszerváltás előtt, és az ma is, amit az önkormányzatok, mint az állam részei látnak el állami pénzek felhasználásával. A kivitelezés úgy történik, hogy a településeken létesült új részekbe, utcákba egyszerűen bevezetik a közműveket. Telekhatártól a saját ingatlanon belül ez a munka viszont már a magántulajdonos dolga, ő fizeti.
Emlékeztetőként álljon itt a kommunizmus főikonjának, Leninnek éppen a villamosságról vallott hitvallása : „kommunizmus egyenlő szovjet hatalom és az ország villamosítása”. Természetesen állami közpénzen, teszem hozzá. Esetünkben a nagyon is konkrét esetet mutatom be, aminek magam és még tizenkét család konkrétan a kárvallottjai vagyunk. A Budapest 12. kerület Galgóczy köz közművesítése körüli durva esélyegyenlőséget sértő esetről van szó. A kis, zsákvégű utcácskát a hetvenes években létesítették, utána kezdett beépülni.
Az utca két végén elérhetőek voltak a közművek, de a közepén nem. Öt építési telek maradt közművek nélkül az utcában. Hosszú ideig még a szilárd burkolat is hiányzott, csak a kilencvenes évek elején készült el. A hatóságok az érintett telekre csak azzal a feltétellel adták ki az építési engedélyt, hogy a leendő lakók maguk, saját költségeiken alakíttatnak ki közműveket (víz, szennyvízcsatorna, földgázvezeték, később telefonpóznák is).
A leendő lakók – feltéve ha albérletek helyett végre sajátjukban óhajtottak lakni – kénytelenek voltak vállalni a nem csekély többletköltségeket és az ezzel járó tetemes eladósodást is. Akkoriban ugyanis még nagy volt a lakásínség.

 

Hiába várnak Tüttő Kata érdemi válaszára.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

 

Ezek után maradt még három ingatlan részben vagy teljesen közművekkel ellátatlan. Nemrég azonban „csoda” történt. Az egyik érintett területen építkezés kezdődött és be is fejeződött. Az ingatlan tulajdonosa – a korábbi három telek és az érintett tizenhárom lakás tulajdonosainak jóvoltából viszonylag kis költséggel tudta elvégezni a közművesítést, hiszen azok korábban szinte az ő telkük határáig magánpénzből kiépültek.
Ezeket az előnyöket a másik telek tulajdonosa is élvezi, ha építeni akar, vagy árelőnyként realizálhatja, ha a telket el kívánja adni. A bökkenő egyedül a szennyvízcsatornával van, mert az az utcában mostanáig hosszan kiépítetlenül maradt, annak okán, hogy a korábbi építkezőknek a saját telkeiken kellett megoldaniuk, meglehetősen kedvezőtlen terep­adottságokkal és tetemes többletköltségekkel. Csak így volt lehetséges, hogy az utca végén található csatornába bekössék a tizenhárom lakás szennyvízét.
Láss csodát, a fővárosi önkormányzat az új ház elkészülte után azonnal meglátta feladatát, és a szükséges hosszban az új ingatlanhoz közpénzen lefektette a csatornavezetéket. EU-s forrásból ugyan, de az is közpénz. Ezzel potenciálisan a felépült új ház melletti teleknek is meglett a szennyvízvezetékre történő majdani bekötési lehetősége. A közfeladat közpénzen gyorsan, jó minőségben és az utca lakóinak minimális zavarása mellett történt, és ez dicséretes.
Az érintett tizenhárom lakás lakói azonban úgy gondolták, hogy ez így nincs rendjén. Nagyon udvarias levelet írtak a főváros illetékes városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettesének, Tüttő Katának, és kérték a fővárost egy méltányos kompenzációs ajánlat megtételére, ami az esélyegyenlőségi méltánytalanságot orvosolhatná. Nem követelőztünk, összeget sem jelöltünk meg, csak jeleztük a megoldandó feladatot.
Hamar jött a válasz a főpolgármester-helyettes asszonytól, hogy az ügyet kiadta az illetékes ügyosztálynak. Néhány hét múlva ők is írtak. Azért használom az írtak szót, mert a feltett kérdések egyikére sem válaszoltak, egy sor köztudott dolgot említettek, de érdemben a kompenzációról vagy annak megtagadásáról a levélben nem esett egy szó sem.
Ismét ment az udvarias e-mail a főpolgármester asszonynak, hogy várnánk az érdemi választ. Heteket vártunk a válaszra, tudván azt, hogy a városüzemeltetésben sok a feladat, nyakukon van a Lánchíd rekonstrukciója, bizonyára még számtalan útszakaszon kell haladéktalanul kerékpársávokat felfesteni, még több helyen elzárni autósforgalom elől az utcákat, meg még számtalan egyéb ügy. Hiába vártunk.
Most jött el az ideje annak, hogy a klaviatúrám ismét elővegyem, és a közvélemény is tudomást szerezzen egy épületes esélyegyenlőtlenségi ügyről. Bonyolult összevisszaságról van ugyanis itt szó, közpénzek és magánpénzek keveredéséről egy olyan projektben, ahol kizárólag közpénznek lenne helye.
Ráadásul a mi magánpénzünk még olyan feladatok elvégzését is segítette, aminek haszonélvezői magántulajdonosok, noha a feladatot megoldani közpénzből kellett volna. Mind a víz- és gázvezeték magánfinanszírozású kiépítése, mind a szükséges telefonpóznák felállítása, ami magánpénzt vitt el, ma más magántulajdonosok érdekeit is szolgálja, azok ingatlanainak értékét növeli. A telefonpózna sem kivétel, hiszen a vezetéken más telekommunikációs szolgáltatások, tévé, internet is elérhetők.
Nem bánnánk, ha a főváros közönsége is megmozdulna az ilyen típusú ügyekben, és megosztaná a közzel tapasztalatait. Mi azonban, bár fogyatkozó türelemmel, de egy kis ideig még várunk az érdemi válaszra.

Boros Imre
közgazdász