Az én kis falum... (2017.06.19., 8:20)

- avagy a kimert ciszterna esete

 

A brigád alapos munkát végzett a hegyháton…

 

Az én kis falum... Jirí Menczel nagyszerű filmjét akár az én kis kedvenc falumban is forgathatták volna.
Nem árulom el, hogy melyik kis zalai falvacskáról van szó. Ősi családi szálak fűznek hozzá, különösen egykori szőlőhegyéhez, amelynek közel négy hektáros terhét ma is cipelem. Örömmel.
Az én kis falumban történt néhány napja... A polgármester kiküldte az önkormányzat közmunkás „brigádját” a falu egyik hegyhátjára, hogy ellenőrizzék azoknak a tulajdonosoknak a vízóraaknáit, akik erre megkérték a „hivatalt”. Részben azok, akik távol laknak, másrészt azok, akik nem értek rá kiruccanni a birtokra az utóbbi időben.
Az alkalmi vízóraakna ellenőrző brigád kellő elszántsággal látott munkához. Egy óra múlva aztán csörgött a polgármester telefonja:
- Főnök, az egyik aknában áll a víz - jelentette az akciót irányító közmunkás.
- Ki kell merni, s megnézni, hogy hol folyik a víz. Óra előtt vagy után?
Két óra múlva érkezett az újabb helyzetjelentés:
- Főnök! Már öt méter mélyen vagyunk, még láncért is elszaladtunk, hogy leérjen a vödör. De még nem értünk az akna fenekéig, nem látjuk az órát. Meddig merjünk?
A polgármester megvakarta a fejét és nagyot sóhajtott...
Mint azt minden olvasónk tudja, normális esetben nem helyeznek el vízórát öt méter mélyen egy hegyi ingatlannál.
A szorgos, több órás munka eredménye egyébként a gazda esővíz-fogó ciszternájának kimerése volt.
Néhány nap múlva  a polgármester és a tulajdonos fia találkozott. Szóba került a ciszterna is, ám annak tartalmának hiánya nem. Viszont a gazda fia közölte a falu első emberével, hogy az ő vízóraaknájukból aztán senki sem fog vizet lopni, mert lelakatolták azt.
A ciszterna viszont nyitva van. Immár víz nélkül…

E.E.