Német tréner a ZTE kispadján
Széchenyi pillérei

A Lánchíd teherbírását most a korrupcióba süllyedt, forintosított aljapolitika próbálgatja.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Szegény Lánchíd! Nehéz szabadulni a Lánchidat övező szomorú históriáktól. Kezdve azzal, hogy boldogtalan megálmodója sosem mehetett át rajta, szegény. (Ellenben 1848 nyarán, az építkezés legvégén, amikor az utolsó beemelendő elemet tartó csigasor vonólánca a munkahíddal együtt leszakadt, kis híján odaveszett; sokadmagával a hömpölygő folyóba zuhant.) Vérforralóan igazságtalan a sorstól az is, hogy a csodálatos építményt végül az a Julius Haynau osztrák táborszernagy avatta fel 1849. november 20-án, aki pár héttel korábban Aradon még bitófák sorát ácsoltatta az elbukott szabadságharc tábornokhőseinek. De mintha ez nem lett volna elég! Kereken száz évre rá, 1949-ben, a világháborúban lebombázott híd újjáépített változatának átadóünnepségén egy másik címeres szörnyeteg, Rákosi Mátyás mondta az avatóbeszédet.