Zalai népmesék a XXI. századból (5.)

Zala vármegye nem éppen a nagytáblás földművelésről híres, inkább a legeltető állattartás volt korábban a jellemző. Az állatok száma egyre csökken, telepek zártak be, a feldolgozók sem dicsekednek nagy eredménnyel.

Mit lehet ilyenkor tenni? A divatos kifejezés szerint profilt kell váltani. Bár az itteni szántóföldek aranykoronája nem éppen 24 karátos, de a termények ára kedvező.

De hol vannak szabad szántóföldek? Aki keres, az talál. Ott vannak például az M76-os és M9-es utak építése miatt kisajátított földek. Az eredeti tulajdonosoktól megvette az állam – bár vannak még vitatott ügyek –, aztán leállították az útépítést.

Az élelmes földvadászok le is csaptak ezekre a területekre. Bevetették, learatták, s így folytatták a következő évben is. Mindenféle földhasználati engedély, bérleti szerződés nélkül.

A NIF Zrt. (Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.) ezt a jelenséget is meglehetősen hanyagul kezelte. Már nem is létezik. Az ügyleteket beolvasztották az Építési és Közlekedési Minisztériumba.

Egyelőre nincs döntés arról, hogy mi legyen ezekkel a földekkel. Az államnak talán az a jó, ha használják – mégha jogtalanul is –, mert nem kell kaszálni, parlagfűmentesíteni. Ám ez nem lehet törvényes megoldás.

Nem lehetne ezt szabályos keretek közé szervezni, rendezni, például földhasználati szerződéssel? Netán az eredeti tulajdonosokat előtérbe helyezni?

S ez már nem a mese kategóriájába tartozik.

Ekler Elemér

A témával összefüggő korábbi cikkeink:

Zalai népmesék a XXI. században (1.) (2024. 04. 17.)

Zalai népmesék a XXI században (2.) (2024. 04. 17.)

Zalai népmesék a XXI. századból (3.) (2024. 06 25.)

Zalai népmesék a XXI. századból (4.) (2024. 06 26.)