Zalaegerszeg ünnepi közgyűlése

Május 10-én került sor a vármegyeszékhelyen az ünnepi közgyűlésre arra emlékezve, hogy 1885. május 13-án vált rendezett tanácsú várossá Zalaegerszeg. Ebből az alkalomból adták át a „Zalaegerszeg város díszpolgára” és a „Pro Urbe Zalaegerszeg” kitüntető címeket, valamint a polgármesteri hivatal köztisztviselőinek a szakmai elismeréseket. A programsorozat délelőtt közös ökomenikus imával kezdődött, majd koszorúzással folytatódott.

A hagyományokhoz híven verssel és főhajtással emlékeztek Zalaegerszeg első polgármesterére, Kovács Károlyra. Az emlékkő előtti rövid ceremónia után kezdődött az ünnepi közgyűlés, melyen Balaicz Zoltán polgármester beszédében rámutatott: a fejlődés és az építkezés fontos feltétele a nyugalom és a stabilitás. (A polgármester beszédét a tudósítás után olvashatják – a szerk.)

A szónoklat után Zalaegerszeg díszpolgárainak sorába emelték néhai Gábor Miklóst. A Kossuth-díjas színművészt illető elismerést lánya, Gábor Júlia vette át.

Pro Urbe díjban részesült az idén 55 éves Széchenyi István Technikum, valamint a tavaly 60 éves fennállását ünneplő József Attila Városi Könyvtár. Az elismerések átadása után a hivatali dolgozókat tüntették ki, majd Vigh László országgyűlési képviselő tartott záróbeszédet. A program – az állófogadás után – a Mérleg tér átadásával folytatódott.

                                                              * * *

Balaicz Zoltán ünnepi beszéde:

„A siker távolról sem csak a széljáráson múlik. A következetesség és a stabilitás önmagában is jelentős érték, akkor is, ha a széljárástól függően néha nagyon eredményes, néha pedig kevésbé az. A stabilitás nem változatlanságot jelent, hanem biztos lábakon állást. A jövőt innovatívan, mindig a stabilitás alapján kell terveznünk, de úgy, hogy közben készen álljunk a változásokra is közvetlen, gyors reagálással.” – mondta Teller Ede, s mintha csak a mi zalaegerszegi közösségi filozófiánkat fogalmazta volna meg.

Zalaegerszeg mindannyiunk életében a stabil pont, de a város története a folyamatos változás története. Változás a stabilitásban.

Igen, változás, hiszen ahogy egymás után következnek az újabb és újabb korszakok, úgy változnak az itt lakó polgárok is, a maguk ízlésére formálva környezetüket, a házakat, az utcákat, a parkokat, a szobrokat. De maga a város állandó!

Bizony, így van ez Zalaegerszeggel is és ezt jöttünk ma ünnepelni.

Igen, ünnepelni a Város Napján, megünnepelni az alkotó zalaegerszegiek sok évszázados, nagy közösségét.

Azokat, akik ott voltak az alapításnál.

Azokat, akik templomot építettek az 1247-es, első okleveles említés előtti években.

Azokat, akik tették a dolgukat, amikor 1421-ben első alkalommal nevezték már városnak Zalaegerszeget és ilyenkor felidézzük Mihály városbíró, az első ismert városvezető alakját is.

Azokat, akik a török háborúk idején harcoltak a végvárrá lett településen, különös tekintettel Zrínyi Miklósra, Zala vármegye főispánjára.

Azokat, akik megépítették 1732-ben a vármegyeházát és ezzel végleg, már 292 éve Zalaegerszeg lett a megyeszékhely.

Azokat, akik oltottak a nagy tűzvészek idején.

Azokat, akik a reformkorban nálunk is a haza és a haladás érdekében küzdöttek, külön is gondolva Deák Ferencre és Csány Lászlóra.

Azokat, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején minden áldozatra képesek voltak, élükön a zalai 47-es honvédekkel.

Azokat, akik 1885. május 13-án elérték, hogy Zalaegerszeg rendezett tanácsú város lett, hálával emlékezve Kovács Károlyra, első polgármesterünkre.

Azokat, akik a két világháború között a virágos és virágzó Zalaegerszeg letéteményesei voltak, így Czobor Mátyás és Mindszenty József.

Azokat, akik 1956-ban szabadságért és függetlenségért kiáltottak.

És azokat, akik az utolsó évtizedekben alakították városunk fejlődését, gondolva Kustos Lajosra és Gyimesi Endrére is.

Közel 800 év név szerint ismert, vagy anélkül is tisztelt zalaegerszegi városépítő felsorolását hallhatták. Követendő példák ők számunkra, ezrek és tízezrek, akik letették az alapokat a múltban és irányt mutattak, mutatnak a mai napig.

Nem mehetünk előre, nem mehetünk tovább másképp, mint a múlt értékeire alapozva. Megőrizve mindazt, ami jó, ami értékes, és hozzáadva mindazt, ami mi magunk vagyunk, ami még hiányzik, ami igazodik a jelenhez és a remélt jövőhöz, és ami a tehetségünk, a szorgalmunk, a vágyaink szerint tőlünk telik. Amit elődeinkhez hasonlóan mi adhatunk tovább az utódainknak, méltó örökségként.

A fejlődés, az építkezés fontos feltétele a nyugalom és a stabilitás. Zalaegerszegen ez régóta adott, itt biztonságban, félelmek nélkül lehet élni és alkotni. Ez nem magától lett így, ehhez Önök, a zalaegerszegiek kellettek. Ezúton is köszönöm városunk valamennyi polgárának a hitet, a kitartást, a bizalmat, és azt, hogy hol jótanáccsal, hol előre vivő kritikával, hol pedig bölcs intelemmel segítik a munkánkat.

Köszönöm minden zalaegerszeginek, hogy képes bízni saját magában, bízni a másikban, a szomszédban, a barátban.

Bízni a közösségben. Hinni a városban.

Mi már pontosan tudjuk, hogy csak akkor tudunk nagyot lépni előre, ha együtt emeljük a lábunkat.

Csak akkor tudjuk sikerrel megvalósítani az évtized végéig a képviselő-testület által egyhangúlag elfogadott fejlesztési programot, ha mindannyian a közös ügy előmozdítására irányítjuk figyelmünket.

Itt a lehetőség, hogy megteremtsük egy új, lelkiekben, szellemiekben és anyagiakban is gazdagabb zalaegerszegi életet.

Lehetőség arra, hogy az itt élő családok tovább erősödjenek, hogy a tapasztalataikkal, óvó figyelmükkel bennünket segítő idősek méltó öregkort éljenek meg.

Lehetőség arra, hogy a Zalaegerszeget otthonukként szerető embereket ne csak a szívük kösse a városunkhoz, hanem az a felismerés is, hogy itt megtalálják mindazt, ami hozzásegíti őket a boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus, gyarapodó élethez. Hogy Zalaegerszegen mindenki megtalálja a jövőjét!

Nagy dolgokra készülünk, arra, hogy együttes erővel ismét túlszárnyaljuk a korábbi eredményeinket, de arra is figyelnünk kell, sőt, arra kell csak figyelnünk igazán, hogy a mindennapokban meglegyenek azok az apró örömök, amelyek minden zalaegerszegi embernek erőt és értelmet adnak a küzdelmekhez, és lehetőséget teremtenek a boldog élethez. Egymás tiszteletére, szeretetére, a megértésre, a mosolyra.

Ha ilyen a városunk, ha ilyen a közösségünk, ha ilyenek a polgáraink, akkor nem lesznek előttünk legyőzhetetlen akadályok, hiszen nekünk Zalaegerszeg a szenvedélyünk!

A Város Napján adjuk át a legmagasabb rangú elismeréseket. A ma kitüntetésre kerülők sokat tettek Zalaegerszegért, így hálával tartozunk nekik!

Zalaegerszeg díszpolgárainak sorába emeljük néhai Gábor Miklóst, városunk neves szülöttét, Kossuth-díjas színművészt, érdemes és kiváló művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Gábor Miklós 1919. április 7-én született Zalaegerszegen. Édesapja, Gábor Béla az első helyi mozit üzemeltette. A kiváló színművész a magyar színház- és filmtörténet emblematikus alakja volt. Mindannyiunk számára emlékezetes marad 1983-ban, a Hevesi Sándor Színház megnyitásakor Ruszt József rendezésében, Az ember tragédiájában alakított, ballonkabátos Lucifer szerepében. 1998-as halála után szülőháza falán emléktáblát helyezett el önkormányzatunk, most díszpolgárrá avatjuk, majd pedig róla nevezzük el a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem előtti, megújuló teret. Különös megtiszteltetés számunkra, hogy az elismerést Gábor Miklós és Ruttkai Éva lánya, Gábor Júlia veszi át!

Pro Urbe díjban részesül az 55 évvel ezelőtt, 1969-ban alapított egykori Dimitrov, ma Széchenyi István Technikum. Az iskola a több mint fél évszázados működése alatt számos szakemberrel látta el a város, a megye és az ország vállalatait, tanulói kiváló versenyeredményekkel öregbítették Zalaegerszeg hírét, tanárai pedig felkészültségükkel vívtak ki maguknak tiszteletet. Az intézmény első, majd második igazgatója, Fazekas Gábor és Csapó József már korábban Zalaegerszegért Díjban részesültek.

Ugyancsak Pro Urbe díjjal tüntetjük ki a tavaly 60 éves fennállását ünneplő József Attila Városi Könyvtárat. Az intézmény 1963-ban még a Gárdonyi utcában nyitotta meg kapuit az olvasók előtt, majd 1981-ben költözött a jelenlegi helyére a landorhegyi városrészben. A könyvtár már 61 éve kínál olvasnivalót és hasznos időtöltést mindenkori jó vezetőivel és felkészült szakembereivel a zalaegerszegieknek és a környékbelieknek.

Az ünnepi közgyűlésen nem csak a múlt dicső tetteire kell emlékeznünk, hanem azokból erőt merítve, közös összefogással, akarattal, becsülettel, alázattal, szerénységgel, munkával és szorgalommal kell tovább építenünk a megújuló és erősödő megyeszékhelyet, Zalaegerszeget, ahol mindenki megtalálja a jövőjét!

Ehhez kívánok mindannyiunknak kitartást és egészséget! Gratulálok a díjazottaknak, szeretett szülővárosomnak pedig boldog születésnapot kívánok! Isten éltesse Zalaegerszeg minden polgárát, adjon nekünk jókedvet és bőséget!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!