Nos, ilyen némberek osztják az észt Brüsszelben.
Fotó: Facebook

Valérie Hayer asszony, a francia Reneszánsz párt európai parlamenti listavezetője pár hónapja azt javasolta, a kontinens döntéshozatalában el kellene törölni a vétó intézményét, hogy azzal ne tudjon visszaélni a magyar miniszterelnök. Hozzátette, a német AfD, a lengyel Jog és Igazságosság Párt, valamint Orbán Viktor jelenti az Európára leselkedő legnagyobb veszélyt. Hősnőnk minap újabb ötlettel állt elő, szerinte ki kellene szervezni a migrációt Közép-Európába. Számonkérőn szavalta: „Miért mindig Franciaországnak kell befogadnia a menedékkérőket? Miért nem Orbán Viktornak? A cseheknek? A szlovákoknak? A románoknak? A lengyeleknek? […] Ez lenne a szolidaritás.”

Ha a demagógia fájna, a harcos asszonyka alighanem visítozna.

Aztán miért kellene nekünk szolidaritást vállalnunk azzal a gyarmatosításban dúsgazdaggá lett országgal, amelynek hajdani kifosztott alattvalói most földönfutóként keresnek alamizsnát, új hazát?

Már ahhoz is vastag ábrázat kellett, hogy míg eleink évszázadokon át végvárak ormain védték tatártól, töröktől Európa nyugati felét (benne Valérie Hayer Franciaországát), a most szolidaritásért kalapozó Nyugat véres gyarmatosítással múlatta szabadidejét. Egy korabeli regős így összegezte őseink szolgálatainak mérlegét: „Magyarország mindenét föláldozta Európáért: önmagát, jövőjét, jólétét és normális fejlődését.”

Hogy mit kaptunk vérünkért cserébe? Trianont. Meg egy véget nem érő XXI. századi menekültáradatot a déli határainkhoz. Amelyet most – Valérie Hayer asszony és liberális elvbarátai szerint – „szolidaritásból” be kellene fogadnunk.

Pilhál György
Magyar Nemzet