Emlékezés Tihanyi Györgyre

Még rámköszöntött, aztán továbbrobogott.
Fotó: Petőfi-iskola, Zalaegerszeg

Nem üdvözöl már senkit kismotorjáról kiabálva, nem örül a ZTE sikereinek, vagy bánkódik a kudarcai miatt.

Nem látjuk már többé jellegzetes alakját. Soha nem rejtette véka alá véleményét, kimondta, amit gondolt – kendőzetlenül. Mégsem haragudtak rá. Színes színfoltja volt Zalaegerszegnek.

Nekem általános iskolai osztálytársam volt egy ideig. Érdekes volt a kapcsolatunk. Ő az úgynevezett vagányok közé tartozott. Neki köszönhetően számomra is nyitott lehetett ez a különleges világ. Ám ennek ára volt: matek és fizika házi feladatokkal „fizettem”.

A felnőtt kor jelentős része is az iskolához kötötte, hiszen több évtizedig volt a Petőfi karbantartója.

Persze a sport sem maradt ki életéből. Focizott, majd rendezőként láthattuk a ZTE mérkőzésein. Máig emlékszem egy ZTE-Körmend kosármeccsre… Egy pályára beszaladt vasi szurkolót kergettek a rendőrök, de nem tudták elfogni. S ekkor jött Gyuri: üldözőbe vette a rendbontót, majd az adott pillanatban és helyzetben ráborította a kézilabda-kaput. A dühös körmendit már csak ki kellett venni a hálóból.

Két hete még rámköszöntött jellegzetes hangján. Aztán továbbrobogott. Akkor még nem sejtettem, hogy már egy másik világ felé indul…

Nyugodj békében Gyuri!

Ekler Elemér