A német megszálló hadsereg teherautói a Margit hídon.
Fotó: MTI

Elveszített függetlenségünkre 1990. május 2-ig, a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlament megalakulásáig kellett várnunk.

Nyolcvan esztendeje, 1944. március 19-én a szövetséges német hadsereg megszállta Magyarországot. Hitler biztos forrásokból tudta, hogy Horthy Miklós ki akar ugrani a végzetes háborúból, eldöntötte hát a bevonulást. Innen kezdve a kormányzó sorsa meg volt pecsételve, a németbarát Sztójay Dömét kellett kineveznie miniszterelnöknek, a megszállók minden kulcspozícióba a saját embereiket ültették. Horthy akarata ellenére megkezdődött a zsidóság deportálása. Nem volt visszaút. Az eleve sikertelennek ígérkező kiugrási kísérlet (október 15.) után Horthyt lemondatták, helyét a nyilas Szálasi Ferenc vette át. Ki ne ismerné a folytatást…

Egy újkori Mohács volt az a nyolcvan évvel ezelőtti nap. A távolabbra látók talán már a közelgő gulágsorsot is megsejtették…

Elveszített függetlenségünkre 1990. május 2-ig, a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlament megalakulásáig kellett várnunk. Negyvenhat évet.

Hogy Horthy személye ma is megosztja az országot, csak azt igazolja, hogy alapos munkát végzett a kommunista „történelemtanítás”. Sokan még ma is „Horthy–Szálasi-korszakként” említik a két világháború közötti éveket, összemosva a trianoni roncsországból működő államot szervező kormányzót azzal a nyilas kalandorral, aki – nem mellesleg – zavaros eszméiért éveket töltött Horthy börtönében. A kormányzónak viszont még Hitler szövetségeseként is volt mersze befogadni lengyel menekülteket, és – a német megszállásig – a hazai zsidóság deportálását is megakadályozta. Aki kételkedik ebben, nézze meg a kenderesi Horthy-mauzóleum­ban „A hálás magyar zsidóság” feliratú koszorúszalagot!

Pilhál György
Magyar Nemzet