Rettenetes Iván
Az új esztendőben sem kell nélkülöznünk Berend T. Iván intelmeit. A Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke minap a nemzetrontó Orbán-rezsimet leplezte le a Népszava hasábjain. Már megint. A kilencvennegyedik évében járó Iván bácsi a messzi Amerikából jegyzi bölcsességeit. Nem mindennapi teljesítmény ez attól a marxista gondolkodótól, aki – míg 1990-ben át nem költözött az Egyesült Államokba – az MSZMP Központi Bizottságának oszlopos tagjaként hirdette a kommunizmus nagyszerűségét. (Nevét a Munkásőrség alapítói között is megtaláljuk.) Mostani dolgozatában azon kesereg, hogy a Fidesz-kormányzat a média nagy részét maga alá söpörte. Keblében honfiúi aggodalommal teszi föl a kérdést: „Közel két évszázad múltán új 12 pontra lenne szükség? Újra követelni kell a sajtószabadságot?”
Hősünk nemrég az orosz–ukrán háború kapcsán kóstolgatta Orbán Viktort a Die Pressében. Arra jutott, hogy a miniszterelnök megbékélési politikája az 1930-as éveket idézi fel, amikor Hitler már javában háborúra készült, de a világ többi része még a békés tárgyalások szükségességét ismételgette. Hát nem vicc?
Én inkább egy másik Berend-cikken nevetgéltem, A bevándorlás lehetőség is című írás ugyanis arról áradozik, hogy „A képzett és magasan képzett bevándorlók maguk igyekeznek a nyelvet, szokásokat, helyi kultúrát minél előbb elsajátítani, számukra ez könnyebben is megy. Hamarabb kötnek új kapcsolatokat, barátságokat a helyi lakossággal”.
Gondolom, Iván bácsi mostanában nemigen jár nyugat-európai nagyvárosok szilánkosra aprított peremkerületeiben, de svédországi szerecsengalerik közelébe sem engedik az ápolói.
Pilhál György
Magyar Nemzet