Mártha Imre, az FKF Nonprofit Zrt. felügyelőbizottságának elnöke, Karácsony Gergely főpolgármester, Tüttő Kata főpolgármester-helyettes és Szalmásy Miklós István, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság (FKF Nonprofit Zrt.) megbízott vezérigazgatója az FKF és szakszervezet között létrejött 2020. évi bérmegállapodás aláírásán a cég vezérigazgatóságán 2020. március 9-én.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Nem szép tulajdonság az irigység, állítólag a tökéletlenségünkből fakad. Ha tökéletesek lennénk, nem irigykednénk például Mártha Imre budapesti közművezérre, amiért most – mint a Mandiner írja – százmil­liós ingatlant vásárolt Floridában (immár a negyediket). Márpedig elég csak belepillantani a sajtóba, sorjáznak az irigységtől csöpögő beszámolók a „Gyurcsány-fiókáról”, hogy miképpen dőzsölhet olyan luxusban, amit csak amerikai milliárdosok engedhetnek meg maguknak stb.

Csak a piszkálódás és a rosszindulatú feltételezések…

Mindössze Gyurcsány Ferenctől hallottam elismerő szavakat a közművezérről: „Mártha kitűnő ember – írja közösségi oldalán a szemkilövőhegyi. – Tisztességes, felkészült okos ember. Hazafi. Gazdag ember. Nagyon. Én több Mártha Imrét szeretnék.” Jut eszembe, Mártha Imre a Gyurcsány-érában MVM-vezérigazgató volt. Együtt tollasodtak. Amikor buktak, a „fiókának” is el kellett hagynia a fészkét, de csak 2019-ig, akkor ugyanis a Városháza pénzcsapjára cuppanó Karácsony Gergely vette a szárnyai alá. Alighanem Láriferi visszautasíthatatlan kérésére.

Az irigy emberben csak annyi marad meg, hogy Mártha Imre a Costa del Solon, a világ milliárdosai­nak kedvenc tengerszakaszán szokott jachtozni, kétmilliós Breitling órát visel, százmillió forintot érő Bentley-vel jár, olyan luxusszállodából posztol, ahol egyetlen éjszaka 1,6 millió forintba kerül, és abban a kétezer négyzetméteres, kétmilliárd forintot érő svábhegyi villában él, amit a Prisztás családtól vásárolt.

Arról egyetlen cikket sem olvastam, hogy tessék, itt egy ember, aki kivételes talentuma és rendkívüli szorgalma révén idáig vitte… A hírhamisításnak is vannak határai.

Pilhál György
Magyar Nemzet