A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2024-re a kaszpi haragossiklót választotta az év hüllőjének. 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év fajaként. Az idei évben az Év hüllőjének megválasztása volt aktuális, így 2024-ben a kaszpi haragossiklót üdvözölhetjük az Év fajai közt!

A kaszpi haragossikló a legnagyobb testű kígyónk. Hossza elérheti a 2 métert. Teste karcsú és erőteljes. Alapszíne általában dióbarna, a nyakon és a testoldalon ezüstös árnyalattal.

A kifejlett egyedeket Magyarországon nehéz más kígyófajjal összetéveszteni. Élőhelye, mérete és színezete alapján többnyire könnyen azonosítható. Hazánkban csak a jóval lassúbb mozgású erdei sikló közelíti meg méretben.

A kaszpi haragossikló hazánkban elszigetelt populációkban, mészkő- és dolomit-, valamint lösz-pusztagyepeken fordul elő. Legjelentősebb állománya a Villányi-hegységhez tartozó, de attól jól elkülönült, a Dráva-síkból szigetszerűen kiemelkedő Szársomlyó mészkősziklagyepén található. A budai-hegységi állományai úgy tűnik már csak a Budaörsi kopárokon és a Sas-hegyen maradtak fenn.

Élőhelye többnyire a cserjékkel tarkított, meredek, sziklakibúvásokkal jellemezhető, keleti vagy déli kitettségű hegy- és domboldalakat, illetve a meredek löszfalak környékét kedveli. A felnőtt egyedeknek, úgy tűnik, szüksége van nagy méretű, biztonságos búvó- és telelőhelyekre, elsősorban sziklahasadékokra, vagy a löszben kialakult járatokra, vízmosta üregekre.

A kaszpi haragossikló nappali életmódot folytat, egész nap aktív lehet. A reggeli órákban búvóhelye közelében napozik, majd miután felmelegedett, aktív vadászatra indul. Gyakran kúszik fel bokrokra, kisebb fákra. Látása jó, táplálékállatait és támadóit már messziről észreveszi. A felnőtt egyedek gerinceseket, elsősorban gyíkokat (fontos tápláléka a zöld gyík), rágcsálókat és énekesmadarakat zsákmányolnak. Mivel meglehetősen vehemens ragadozók, előfordul, hogy más kígyókat és időnként, saját fajtársaikat is felfalják. A fiatalok többnyire kisebb gyíkokat (zöld gyík, fali gyík, pannongyík), újszülött kisemlősöket, madárfiókákat, illetve alkalmanként sáskákat és egyéb gerincteleneket ejtenek zsákmányul. Mint általában a haragossikló-fajok, prédájukat többnyire élve nyelik le, csak a nagyobb ellenállást kifejtő áldozataikat fojtják meg testük egy-egy gyűrűjével, vagy egyszerűen valamilyen tereptárgynak préselik.

Veszély esetén a meglepett haragossiklók hatalmas lendülettel menekülőre fogják, képesek meredek sziklafalakról is a mélybe vetni magukat. Ha sarokba szorítják őket, azonnal támadnak, és gorombán harapnak. A nagyobb testű példányok kellemetlen sebeket is ejthetnek. A kézbe vett haragossikló vehemensen beleharap támadója bármely testrészébe, amit elér, majd nem engedi el azt, hanem rágó mozdulatokkal igyekszik minél jobban feltépni a bőrét. Nevüket soha nem hazudtolják meg, harapásuk azonban nem veszélyes.

A kaszpi haragossikló hazánk egyik legveszélyeztetettebb hüllőfaja. Élőhelyei az elmúlt évtizedekben szinte teljesen felszámolódtak.

A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon fokozottan védett. Természetvédelmi értéke: 500 000 Ft.

Izsákné Simon Adrienn