Ahogy az ÉVE frakcióvezetője látja
Nagykanizsai beszélgetés dr. Fodor Csabával (1.)
Sokszori egyeztetés után végre összejött a találkozó Nagykanizsa Vármegyei Jogú Város képviselő-testületének egy fős többségében lévő Éljen VárosuNk Egyesületének (ÉVE) frakcióvezetőjével, dr. Fodor Csabával. Sokan megkérdezték előzetesen – mert tudtak róla korábban megjelent cikkünk alapján, hogy készülök Nagykanizsára -, mi értelme van ennek a találkozónak. Egy próbát megér – mondtam, hiszen addig nem ismerjük pontosabban az ÉVE politizálásának mozgatórugóit, amíg nem beszélünk erről azzal, aki – véleményem szerint – ezt a „szerkezetet” működteti. Dr. Fodor Csaba érvelését, válaszait természetesen tiszteletben tartva nem azonosulhatunk minden megállapításával, de úgy gondolom, hogy ezzel az interjúval közelebb kerülhetünk Nagykanizsa jelenlegi közéleti helyzetének megértéséhez.
– Frakcióvezető Úr! Egy kicsit távolabbról közelítsünk Nagykanizsa felé. Ön milyennek ítéli a két zalai vármegyei jogú város, Kanizsa és Egerszeg kapcsolatát?
– Lehetne sokkal jobb is. Ennek a két városnak – ha tetszik, ha nem – összefügg a múltja, a jelene és a jövője is. Ahhoz, hogy a jövő jobb legyen, a jelenleginél sokkal szorosabb kapcsolatra lenne szükség. Megkockáztatom: akár baráti kapcsolat is lehetne.
– S miért nem az? Ennek oka lehet, hogy a rendszerváltás után Nagykanizsának volt nyolc polgármestere, Zalaegerszegnek pedig csak négy. Vagyis hiányzik a stabil városépítési irányvonal?
– Nem hiszem, hogy ez lenne az igazi oka, hiszen az önkormányzati munka folyamatos. Nyilván ehhez hozzájárult a korábbi, nem éppen barátságos viszony.
– Volt, vagy éppen most is van valós alapja?
– Szerintem nincs.
– Akkor miért generáltak, generálnak ellentétet ma is egyesek?
– A múltban egy megye-, most már vármegyeszékhelynek nagyobb lehetőségei voltak, s vannak, mint egy hasonló nagyságú, vagy kisebb városnak. Régebben voltak, s most is vannak olyan fontos intézmények, amik a vármegyeszékhelyhez tapadnak. A korábbi gazdasági szervezésben akadtak olyan jelentős cégek, amelyek zalaegerszegi központtal működtek. Ezekkel nem lehetett, s nem is volt értelme versenyezni.
– Szeretném közbevetni, hogy Nagykanizsa igen jelentős olajipari központ volt, ami meghatározó gazdasági potenciált jelentett…
– Igen, ebben igaza van. Ezen kívül azért Nagykanizsán több jelentős üzem, gyár volt: a sörgyár, a bútorgyár, az Izzó, az üveggyár, s folytathatnám.
– Arról nem is beszélve, hogy Nagykanizsa logisztikai szempontból sokkal fejlettebb volt, mint Zalaegerszeg.
– Az adottságai most is jobbak. Szerintem kevés olyan város van az országban, amelyik ebből a szempontból kedvezőbb helyzetben van. Öt főváros Budapest, Bécs, Pozsony, Zágráb, Ljubljana érhető el – ha nem is mind autópályán – néhány órán belül gépkocsival. S ott a légiközlekedési lehetőség is.
– A közlekedéshez érve essen szó a 74-es út 2×2 sávosra bővítéséről. Nagykanizsa és Zalaegerszeg együttműködése itt is fontos lehetne. Most, hogy van az illetékes minisztériumban egy zalai államtitkár, nem lehetne tenni valamit?
– Amit említ, az a kevésnél jóval több, de szerintem most az M9-es fontosabb lenne. Úgy látom, hogy erre Zalaegerszegen is lenne fogadókészség.
– De ez Önökön is múlik.
– Valóban, de erről a polgármesterek is tehetnek. Úgy illik, hogy ilyen esetben a várost a polgármester képviselje. Nem szeretnék véleményt mondani, mert nem ismerem a hátteret.
– Nem kötözködni szeretnék, hanem beszélgetni. Zalaegerszeg szülővárosom, Nagykanizsán négy évig boldog diák voltam. A többségben lévő ÉVE-frakció nem kérheti fel a polgármestert, hogy kezdjen tárgyalásokat Zalaegerszeggel?
– Megteheti és meg is fogjuk tenni. Ebben lesz a jövőben előremozdulás. Célszerű lenne összehangolni az egészségügyi ellátást, s a kulturális programokat is.
– Utóbbi tényleg nem ártana, s akkor nem fordulna elő, hogy két közkedvelt fesztivál időpontja is egybeesik.
– Ez valóban így van, még akkor is, ha a programok egy része nem önkormányzati rendezésű, de az önkormányzatok nélkül nem tudják megrendezni.
Ekler Elemér
(Folytatjuk)