Fehér hollók
Néha a sajátjait is meghallgathatná az ellenzék. Például a szocialista Hegyi Gyulát, aki azt írta minap az Indexen, hogy az ukrán gabonaválság plasztikusan mutatja be az Európai Bizottság szerepzavarát, hiszen egyre inkább túllép a hatáskörén, és politikai szerepet vállal magára. „A lázas kapkodással elfogadott Oroszország-ellenes szankciókat nem előzte meg az amúgy kötelező hatásvizsgálat, pedig ennek a fontosságát az élet fájdalmasan bebizonyította. (…) A hivatalosan »béketeremtésre« szolgáló Európai Békekeretből a bizottság fegyvereket vásárol Ukrajnának, ami egyrészt George Orwell tollára való cinizmus, másrészt szintén hatásköri túllépés.” Stimmel.
Nem minden ellenzéki vész el a vesszenorbánozásban. (Hegyi pár éve Paksról józanul című cikkében azt írta, hogy az erőmű bővítéséről szóló, 2009-ben 98 százalékos többséggel elfogadott országgyűlési elvi határozat után már nincs helye vitának: „Normális demokráciában innen kezdve a megvalósítás módozatai körül folynak viták.” Nagyokat hallgattak odaát…)
Hack Péter dezertált szabad demokrata sem szokott beállni a kórusba; minap így fogalmazott a köztévében: – A lakosság többsége nem érzi, hogy olyan ez az ország, mint amilyennek néhányan láttatni akarják. A kormánynak komoly támogatottsága van, az emberek zöme pedig törvényességet akar. Az anarchiát azok csinálják, akik azt szeretnék, később tőlük kérjék: legyen már vége ennek!
Én a munkáspárti Thürmer Gyulát is hitelesnek tartom, noha nem osztom a világnézetét. Bár nem mindenben vitatkoznék vele… „A választók bölcsen döntöttek, amikor 2010-ben elküldték az MSZP–SZDSZ-bandát a hatalomból” – nyilatkozta nemrég.
Hallják az ilyesmit odaát?
Pilhál György
Magyar Nemzet