Egy régi kacagtató
Ezúttal Kövér Lászlón próbál fogást keresni a Hírklikk szerzője, Föld S. Péter. Ám a Jelentés Magyarország mentális állapotáról című alkotás írója inkább a saját aggasztó állapotába enged betekintést.
Az egykori Ludas Matyi vicclap munkatársa azon élcelődik, hogy a házelnök Manasz kirgiz őseposz énekmondójának szoboravató ünnepségén arról beszélt: a magyar és a kirgiz kultúrának mély és közös gyökerei vannak, hiszen a magyarok a kereszténység felvétele előtt, illetve a kirgizek az iszlámra térésüket megelőzően ugyanazon közös közép-ázsiai ősvallást, a tengrizmust gyakorolták. A jól értesült Föld S. ebből arra következtet, hogy Magyarország mára olyan lett, amit a Fidesz annak idején a háta közepére sem kívánt.
Az egykori legvidámabb – bár távolról sem vidám – barakkból a legszomorúbb csatlós lettünk, leharcolt, reményét vesztett, kilátástalan hely lett – kesereg az alkalmi politológus-néprajzkutató. – „Ha ebből indulunk ki, már nem is annyira nevetséges, legföljebb mérhetetlenül szomorú, amit Kövér László a Manasz kirgiz őseposz énekmondójának szoboravató ünnepségén elővezetett.”
Szerinte a Fidesz-szavazók nem arra voksoltak, hogy újra ispánok legyenek Magyarországon, vármegyék és huszárok.
És „viccelődik” tovább…
Az örökösen fogást kereső „humorista” korábban Müller Cecíliát is kóstolgatta: „Olyan celeb, akit nem lehet megunni – írta a tiszti főorvos asszonyról. – Ez a kezdetben leharcolt takarítónőre hajazó néni, akit időközben megpróbáltak kikupálni, mára otthonunk részévé vált.” (Hogy a mosdatlan íráson dühöngés helyett csak kacagtunk, az attól volt, hogy a cikk mellett a leharcolt ábrázatú szerző fotója tekintett az olvasóra.)
Pilhál György
Magyar Nemzet