– avagy a vízfejű adminisztráció tehetetlenségi nyomatéka

A mérőórák helye és címe nincs szinkronban.

Az E.ON-nal – annak elődjeivel – kapcsolatunk régi keletű. Mivel több ingatlannal érintett aránylag népes családunk, az áramszolgáltatás is több embert érint. Az ügyeket – mint aki folyamatában ismeri a dolgokat, s ráadásul helyben is van – én szoktam intézni. Évek óta kellő türelemmel és – bevallom – szarkazmussal kísérem a szolgáltató ügyintézését, még akkor is, ha ez sok bosszúságot, munkából való kiesést, levelezést, pontosítást igényel.

Az egyik „bonyolult” terület a villanyóra cseréje. Nem maga a készülék lecserélése okoz gondot, hanem a villanyórához való eljutás jelent problémát az E.ON által megbízott külső szerelőnek. Volt azonban arra is eset, hogy az egyik órával kapcsolatos számlánkat (nem volt egyébként fogyasztás) egy budapesti névrokonnak küldte a cég. Több hónapi utánajárás, személyes megjelenés, levelezés után sikerült végre helyére tenni a dolgokat. Köszönetet nem vártam érte, igaz nem is kaptam.

Nem kívánom felsorolni az összes történetet, mert hosszú lenne az írás. Csak két friss esetet említenék. Mindkettő egy zártkerti ingatlannál lévő óracserével függ össze. Még tavaly ősszel értesítettek a tervezett cseréről. A megbízott szakembert én vittem ki az ingatlanhoz, mert nem talált oda. Nem csoda, hiszen a címzés pontatlan volt. Megtörtént a csere, de két hónap múlva ismét írtak, hogy mivel az árammérőt nem tudták leolvasni, ezért újra felkeresnek. Tájékoztató részemről a szolgáltatónak, hogy a csere már megtörtént, fotó, óraállás, stb. Azóta csend, pontosabban egy újabb értesítés egy újabb mérőcseréről, a cím most Zalaegerszeg, Kápolnahegy, Egerszeghegy.

A „forgómorgókat” azért sikerült nagy nehezen lecserélni.

Ilyen cím nem létezik, ezért hívtam a cserét végző szakembert – más megyéből jönne –, hogy találkozzunk egy általa is ismert helyen, s felviszem az ingatlanhoz. Hívott is, hogy vár a Vándor Vigadónál. Nem értettem, hogy miért éppen ott, de azt mondta, mert ott van az Egerszeghegy. Sikerült meggyőznöm, hogy a keresett ingatlan a város másik szélén, Csács fölött, Henyehegyen van. Erre azt a választ kaptam, hogy az nem az ő területe.

Jelentkezett aztán az illetékes szerelő, a csere megtörtént. Írtam egy újabb levelet az E.ON-nak, hogy rendet kellene már tenni a címek között. Mondjuk célszerű lenne zártkerti ingatlanoknál helyrajzi számot megadni.

Több, mint egy hónapja ennek. Azóta semmi válasz. Pontosabban csak annyi, hogy a válaszig köszönik a türelmemet.

Az óra forog, s én már csak nem is morgok. Csak ismerkedek a vízfejű adminisztráció tehetetlenségi nyomatékával.

Ekler Elemér