A mi ellenzékünknek még magas a kerítés.
Fotó: Havran Zoltán

Most, hogy már Manfred Weber, a hajdan jobboldali Európai Néppárt elnöke és parlamenti frakcióvezetője is kijelentette, ha másképp nem lehet megállítani az illegális bevándorlást, kerítéseket kell építeni, az embert azt várná, a hazai ellenzék is beismerje végre: mégsem ördögtől való ötlet a határzár. Erre azonban várhatunk. A mi ellenzékünknek még magas a kerítés.

2015 őszén, amikor az országon átcsörtető migránshordák megfékezéséért határkerítés felhúzásáról döntött a kormány, a magyar ellenzék a nyugatiaknál is harsányabban hördült fel: micsoda ázsiai tempó az ilyen! Vesszen Orbán!

A haladó sajtóban egymást érték a migránsajnározó írások, riportok. Visszakerestem egy akkori tudósítást a debreceni menekülttáborból: „Egymásnak esett vagy százötven torzonborz bentlakó, botokkal, husángokkal fölszerelkezve kukákat gyújtogattak, később barikádot emeltek a 471-es főúton, a kiérkező kommandósokat pedig sűrű kőzáporral fogadták.” Eközben Szelényi Zsuzsanna, az Együtt országgyűlési képviselője azzal szédítette az egybegyűlt újságírókat, minden rendben van, csupán a kormányzat hisztériakeltése okoz kisebb feszültséget.

„A menekülteknek nem tett jót a mesterségesen keltett zűrzavar, ők csak szeretnének minél előbb továbbmenni.” Közölte, a migránsok békések, de mert sokan vannak, „megjelenésük talán riadalmat kelt a lakosságban; a városban kampány folyik ellenük, ami megfélemlíti őket”. (Így aztán ijedtükben kukákat gyújtogattak.) Tájékoztatójának az volt a lényege, hogy Debrecen vezetése szégyellje magát, akárcsak a felelőtlen kormány, a kerítésálmodó Orbán Viktorral az élen.

Webernek már tetszik a kerítés. A mi korlátoltjainknak még magas.

Pilhál György
Magyar Nemzet