– avagy a vadnyugat szelleme

A nashville-i Covenant Presbyterian School nevű keresztény magániskolában történt tömegmészárlás néhány héttel ezelőtt, ahol hat ártatlan ember halt meg.
Fotó: AFP

Bár az elmúlt héten iskolai lövöldözés nem volt az Egyesült Államokban (csak egy születésnapi bulin, egy parki összejövetelen, illetve egy munkahelyen dörögtek a fegyverek), Joe Biden elnök egy minapi közleményében a gyerekek vezető halálokának nevezte a fegyveres erőszakot, amit a maga részéről felháborítónak és elfogadhatatlannak nevezett.

Az amerikai közvélemény pedig „értetlenül áll” az iskolai tömegmészárlások előtt.

Én meg értetlenül állok az ő értetlenségük előtt.

Mi érthetetlen van abban, ha egy tengerentúli iskola valamely tanulója gondol egyet, és a tanórára magával hozott fegyverarzenállal válogatás nélkül tüzet nyit tanulótársaira? Hát nem ezt látta? Nem ezen nőtt fel? Ő csupán hagyományt ápol. (Elég egyetlen átlagos amerikai akciófilmnek csak az előzetesét megnézni, szinte ránk fröccsen a vér a nézőtéren.) Az amerikai diák egy állig fölfegyverzett államban él, olyanban, amely örökké háborúban áll valakivel? A fegyver amúgy is az amerikai lét megkerülhetetlen kelléke. A romantikus vadnyugat puskaporos szelleme csöppet sem szelídült az évszázadok során, sőt mellét düllesztve vállalja a kontinuitást. Mondják, a fegyverviselés szabadságérzetet ad – bár erről meg kellene kérdezni erről azokat a szülőket is, akik már golyóálló hátizsákot vesznek iskolás gyermeküknek…

Lehet ugyan harsány ígéreteket tenni a fegyverviselési törvény szigorítására az időnként fel-fellángoló viták nyomán, ám az annyit ér, mint halottnak a csók. A fegyverlobbi legyőzhetetlen.

A nehéz felfogású Amerika eközben „értetlenül áll” az iskolai lövöldözések előtt.

Pilhál György
Magyar Nemzet