A koncertkörúton tapasztaltak miatt mondta le az NDK koncertigazgatósága a júliusra tervezett turnét, és „belátható időn belül” nem kívánta őket újra meghívni. Közben az Omega Nyugat-Németországban folytatta a turnéját. Az NDK-ban készpénzben megkapott teljes fellépti díjat átcsempészték Nyugat-Berlinbe, és bár rossz árfolyamon, de átváltották „igazi” német márkára. A pénzből erősítőket vettek.

Időközben a „fanok” megkeresései sem csillapodtak, és a sablon válaszleveleket továbbra is visszaküldték a rajongóknak. A szöveg tartalma azonban megint nem kívánt hatást váltott ki: fellépéseik elmaradásának a felelősségét az NDK koncertigazgatóságára hárították. A koncertigazgatóság ezt követően több száz felháborodott levelet kapott, ami megfogalmazásuk szerint „kultúrpolitikai szempontból kellemetlen a számukra”. A zenekar ráadásul továbbra is úgy propagálta a lemezeiket, mintha azok az NDK-ban beszerezhetők lettek volna…

Ezt a német hatóságok már nem tűrték, és diplomáciai úton keresték meg a magyar partnereket, hogy a sablonlevelek további kiküldését leállítsák.
A magyar szervek felmérték az eddig okozott „külpolitikai kárt”: „A modern magyar könnyűműfaj szélesebb körű népszerűsége összefügg a VIII. kongresszus után változott kultúrpolitikai légkörrel. […] A jelenlegi kultúrpolitikai helyzet még számos kérdőjelet tartalmaz. A fenntartások a nagyobb vonalú kultúrpolitikai gyakorlattal szemben erősödtek, amit a KB 9. plénuma jól szemléltetett. Az ilyen ügyek, mint az Omega levelei, ill. az NDK koncertigazgatóságot ért bírálatok csak arra alkalmasak, hogy a fenntartásokkal élők pozícióját erősítsék.” – szögezték le a vonatkozó minisztériumi feljegyzésben.

A hivatalos álláspontból az is kiderül, hogy bár a Művelődésügyi Minisztérium „nem kívánta eltúlozni” az ügy jelentőségét, azonban úgy véltek, hogy az Omegával szembeni kifogások az NDK-ban időközben megváltozott kultúrpolitikai légkör és gyakorlat ellenzőinek (a „fenntartásokkal élők”-nek) a malmára hajtják a vizet. Emiatt úgy ítélték meg, hogy a helytelen tartalmú levelek kiküldését le kell állítani.

Az együttes tagjainak a minisztérium Zeneművészeti Főosztályának munkatársa „beszélt a lelkére”, akik meg is ígérték, hogy a jövőben nem küldik ki a kifogásolt levélmintát, és ezen túlmenően „tartózkodnak” olyan szövegű válaszlevelektől, amelyet az NDK illetékes funkcionáriusai kifogásolhatnak. Ezt a zenekar elfogadta és ígéretét betartotta.

A zenekar továbbra is népszerű volt a keletnémet területeken, és ezért nagy volt a rajongói nyomás az NDK illetékesein, ami érezhetően kényelmetlen volt számukra. 1974-ben fel is vették a kapcsolatot a magyar féllel, és afelől érdeklődtek, hogy „fejlődött-e az együttes magatartás, kulturált viselkedés és fellépés tekintetében olyan mértékben”, hogy az újabb kiutazást a magyar fél (!) javasolhatja. A magyar fél azonban kitért az állásfoglalás megfogalmazása felől, és az együttes zenei hatását nem kívánták semmilyen módon minősíteni. „Más kérdés az együttes politikai és általános emberi magatartása, esetleg művészi fejlődése.” Végeredményben elhárították a kellemetlen érdeklődést: jellemzést nem akartak adni a zenekarról, és a meghívásról a döntést az NDK-ra hárították.

Rajongás ide vagy oda: az Omega legközelebb csak az 1980-as években vendégszerepelt a Német Demokratikus Köztársaságban.

Keresztes Csaba
Magyar Nemzeti Levéltár
(Vége)

 

Felhasznált irodalom:

Molnár György – Tóth Péter: Omega a gitár mögül. Ahány kép, annyi történet. Alexandra Könyveshát Kft., Pécs, 2021.

Mihály Tamás: Basszus! Omega! Ez egy életre szól. (Omegától alfáig). Noran Libro, Budapest, 2014.

Mihály Tamás interjú (készítette: Ignácz Ádám), MTA BTK ZTI, 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport. 2013. 02. 20. (https://zti.hu/files/mza/docs/Oral_History/MihalyTamas.pdf Letöltés ideje: 2023. 02. 10.)

 

Amikor az Omega zavart keltett a Német Demokratikus Köztársaságban (1.) (2023. 02. 17.)