A legnagyobb alázattal megélt tudás

2023. 02 23. 08:31

A nagykanizsai Járási Ildikó számára boldogság, hogy szabadon alkothat

„Zománcba álmodott Madonnái, szentjei, a szűkebb haza, a Zalai-dombság formái önálló világgá állnak össze: Járási Ildikónak saját valósága van…”

Újabb kiállításokra készül mostanság Járási Ildikó Ferenczy Noémi-díjas tűzzománc iparművész.

A nagykanizsai alkotó munkásságát tavaly ismerte el a rangos díjjal az Emberi Erőforrás Minisztériuma, mert Járási Ildikó az adományozó szerint műalkotásaival, művészi teljesítményével hozzájárult a magyarság szellemi örökségének gyarapodásához. A művészetét bemutató, 2020-ban, a Thúry György Múzeum kiadásában megjelent díszes album fülszövegében L. Simon László József Attila-díjas író, kultúrpolitikus így méltatja: „A magyar tűzzománcművészet egyik kiemelkedő alakja, Járási Ildikó azt a misztériumot kutatja és mutatja meg művei sokaságában, amely nélkül – ahogy Rene Magritte fogalmaz – nem létezne a világ. Alkotásai egyszerre több dolognak a tanúbizonyságai: a mély, egyúttal a legnagyobb alázattal megélt mesterségbeli tudásának, az iparművészetben elvárható alapos és kifinomult technikai ismereteinek, ugyanakkor világteremtő szenvedélyének, sajátos művészi látásmódjának, azaz a tehetségnek. Zománcba álmodott Madonnái, szentjei, a szűkebb haza, a Zalai-dombság formái önálló világgá állnak össze: Járási Ildikónak saját valósága van… Az ő valósága a művészek által használt anyagok közül az egyik legidőtállóbb, a zománcba égetett eleven világ, amelynek megismerésével mindannyian sokkal gazdagabbak leszünk.” – fogalmazott L. Simon László.

Ma már sajnos, nem sokan művelik a képzőművészetnek eme különleges ágát, Járási Ildikó szerint nemcsak azért, mert sokrétű tudást igényel, hanem azért is, mert magas az anyagköltsége, s nem utolsósorban, saját kemence kell hozzá, ami szintén nem olcsó mulatság. Mint azt a művésznő elmesélte: neki szerencséje volt, hogy nagyapja – látva benne a tehetséget – megvásárolta az első kemencéjét, s így elindulhatott a maga nagyon sajátos, de roppant egyenes vonalú, emelkedő útján.

Járási Ildikó, a háttérben, a festményen a kemencevásárló nagypapa.
Fotók: Horváth Attila

– Még főiskolásként jegyeztem el magam a tűzzománcozással. Ősi műfaj, amit már az egyiptomiak is ismertek, de igazán magas szintre a bizánciak fejlesztették 1300 körül. Az ötvösség egy technikája, aminek szép példája a Szent Korona – bocsátotta előre Járási Ildikó. – Az tetszett meg a tűzzománcban, hogy ebben a műfajban gyakorlatilag végtelen skálán mozoghat a művész. A széles repertoárból én a festőzománcozást választottam, az eljárás során a festéket rétegekben visszük fel és többször égetjük. Ezek a rétegek összeizzanak, amitől különleges, áttetsző színezetet kapnak az alkotások. Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy az utamat a tűzzománc felé vitte, amitől úgy érzem, igen sokat kaptam. Nemcsak azért, mert a képzőművészet egy látványos és különleges ága, hanem azért is, mert benne a tudást, az anyagot és a technikát rendkívül sokoldalúan lehet használni. Ezt másnál nem éreztem. Eddigi pályafutásom során már sok mindent készítettem, büszkeségeim az úgynevezett muráliák, melyek nagy, alapvetően falakra méretezett alkotások. Aki Nagykanizsán jár, találkozhat ilyenekkel az OTP-fiók épületében, a Hevesi Sándor Művelődési Központ előcsarnokában, a Kanizsai Dorottya Kórházban, a Zalaerdő Zrt. irodaházában, de én készítettem a gödöllői Szent István Egyetem kollégiumának muráliáját is. Persze, ezek csak a jéghegy csúcsát jelentik, rengeteg kisebb alkotásom van magánszemélyek birtokában.

A művésznő jelenleg sem unatkozik, két kiállítása is lesz néhány hónapon belül, a tervek szerint egyik szülővárosában, Nagykanizsán, a másik pedig Kápolnásnyéken.

– Ezekre a tárlatokra természetesen, a korábbi alkotásaim mellett újabbakkal is készülök – mondta Járási Ildikó. – Szeretnék egy kicsit bővebb bepillantást nyújtani az érdeklődőknek a tűzzománc világába – és szeretném, ha engem is jobban megismernének. A következő hónapokban végre teljesen szabadon dolgozhatom, olyan alkotásokat készíthetek, amelyekbe belecsempészhetem az éppen aktuális hangulatomat, lelkivilágomat, érzéseimet, gondolataimat. Lesz miről mesélnem, mert azt hiszem, az elmúlt néhány év mindenkit próbára tett…

 Horváth Attila