Avagy mit gondolnak a polgárok a közgyűlési „munkáról”?

A nagykanizsai közgyűlés stílusa, hangvétele egyre durvább, s bár minden alkalommal azon morfondírozunk, hogy vajon van-e még lejjebb, a képviselők mindig tudnak újabb meglepetéssel szolgálni és megmutatni: van…

– S mit gondol minderről a választópolgár?

– Sajnálom Nagykanizsát! A város és lakói sokkal többet érdemelnének, mint amit az elmúlt években és évtizedben kaptak – szögezte le elöljáróban Kanizsai József költő, író. – Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Zalaegerszeg hihetetlen mértékben fejlődött Nagykanizsához képest. Kanizsaiként úgy érzi az ember, mintha a városnak nem lenne méltó képviselete, sem helyileg, sem országosan. Igazán kiábrándító a közgyűlést látni és végighallgatni. Mintha mindkét félnek a másik sárba taposása lenne az elsődleges célja. Mintha az igazán fontos, azaz a város és annak lakói csak valami szükséges rossz volna. Megértem, hogy az elmúlt évek nem kedveztek Kanizsának, de más városnak sem. A pandémia, a közbejött háború, a város beragadt pénze a Sberbankban. A vágtató infláció, amit nem tudnak és talán nem is akarnak a bérek, nyugdíjak követni. Ez rányomja bélyegét a közgyűlés mindennapjaira. A képviselők előtt állófeladatok megoldása komoly kihívás is lehetne akár a közgyűlés számára. De hacsak egymás lealacsonyítása a cél, az egymás mellett való elbeszélés a fontos… Saját igazukhoz való ragaszkodásuk nem fogja előbbre vinni Nagykanizsát. Árgus szemekkel figyelem őket, hiszen maholnap a nyakunkon a választás. Még nem tettem le a voksom egyik oldal mellett sem, de lassan döntenem kell – hogy kit támogatok majd a szavazatommal, az a közgyűlés további tevékenységének a függvénye. Többször is kérdezik tőlem, hogy melyik oldalt támogatom. Mindig azt válaszolom, hogy: „Én, mint író, költő nem kötelezhetem el magam egyik oldal mellett sem. Ha a jobboldalnak van igaza, akkor azt támogatom, ha a baloldalnak, akkor meg azt. Mivel az igazság nem balról, vagy jobbról jön, hanem egyszerűen van! – fogalmazott az irodalmár.

Balázs Ádám lassan már egy éve tudatosan próbálja kizárni életéből a lokális és a világpolitikát is, azonban úgy látja, hogy ez teljesen mégsem megvalósítható.

– Így van ez a városi politikával is, amit ilyen olyan módon csak-csak látok, hallok, és az alapján elmondható, hogy az elmúlt évek történése felér egy bohózattal – szögezte le Ádám. – Úgy látom, hogy a város egy helyben toporog, maximum látványberuházások vannak, de rengeteg korábban beharangozott dolog körül nagy a csend és megy az egymásra mutogatás. Számomra úgy tűnik, hogy az országgyűlési képviselőnk is a Muravidékre koncentrál most inkább, az az érzésem, egy picit elengedte a város kezét. Azt gondolom, hogy a polgármester és az ellenzék (amely most valójában a többség) cicaharca is csak tovább ront a helyzeten, negatív irányba billenti a lakók véleményét és visszafogja a város haladását. Nagykanizsa – sajnos, azt kell mondanom, hogy már megszokott módon – inkább csak stagnál, ha nem hanyatlik, eközben például a megyeszékhely elhúz mellettünk és folyamatosan a fejlődéséről hallhatunk. Az utcánk, az Erkel utca ügyén keresztül is ez a személyes tapasztalatom. A lakók már többször is kérték a helyi politikusok közbenjárását, hogy tegyék élhetőbbé az utakat, járdákat a lakópihenő övezetünkben. Kátyú hátán kátyú, teljes burkolatjavításra lenne szükség mind az autóúton, mind a járdán, de hiába kérjük immáron több mint 10 éve, nem történik semmi, pártoktól függetlenül mindig a fiók mélyén köt ki az ügyünk. Ugyan a képviselőnk a noszogatásunkra hallgatva tett pár szót az érdekünkben a közgyűlésen, a polgármester azt egy semmilyen válasszal nagyon hamar le is zárta, majd a képviselőnk is elengedte a kezünket, így itt maradtunk a több mint 10 éves problémánkkal egyedül, azt érezve, hogy senki sem képvisel minket. Pedig, ahogy a témát feldolgozó videómban is javasoltam nekik, ez egy remek alkalom lenne, hogy végre kipróbálják, milyen is az, ha egymás szidalmazása helyett közösen, összefogva tennének valamit a város lakói érdekében! – mondta Balázs Ádám.

Bodó Tamás ugyan nem Nagykanizsán él, de évtizedek óta itt dolgozik, ezer szállal kötődik a városhoz és nyomon követi az itteni történéseket.

– Balogh Lászlót régóta ismerem, becsületes, jó embernek tartom – mondta. – Biztos vagyok benne, hogy ha az ÉVE nem lenne többségben a közgyűlésben, Nagykanizsa sokkal többet fejlődött volna a ciklus alatt. Amit látok, az az ÉVE folytonos cinikus gáncsoskodása, a „minél rosszabb, annál jobb”-elv alapján. A legtöbb önkormányzati cégbe beültették dilettáns pártpolitikusaikat, nem csoda, hogy mára ezek a cégek mélyrepülésben vannak. Még a kiskanizsai kisposta újranyitását is elgáncsolták. A nagykanizsai közgyűlés balliberális tagjai nem Nagykanizsáért dolgoznak, hanem pártjaik és saját hatalmi pozíciójuk érdekeit képviselik csupán. Az ÉVE-frakció kezében van a pénztárkulcs. Ez olyan, amikor a kecskére bízzuk a káposztát. A polgármester kezéből kivettek szinte minden jogkört, viszont ha valami nem épül meg Nagykanizsán, rá mutogatnak. Amit az ÉVE művel Nagykanizsán, a közgyűlésben és a városban, az a képmutatás magasiskolája – jelentette ki Bodó Tamás.

* * *

A legutóbbi, múlt pénteki közgyűlés után – melynek hangvétele rendkívül eldurvult, s amit Balogh László polgármester berekesztett – sokan vélik úgy Nagykanizsán, hogy eljött az idő, amikor a közgyűlésnek ki kell mondani önmaga feloszlatását. Nyilvánvaló, hogy ezt egyik oldal sem fogja felvállalni, a Fidesz-frakciónak fontos a polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség, az ÉVÉ-nek pedig az egyfős többség. A választópolgár meg csak sóhajtozhat, hogy hol marad a demokrácia, esetleg ha összegyűlne kellő számú választói aláírás, akkor az előtt a képviselőknek is illene fejet hajtani… Nos, ez nem így működik, szerencsére, mert akkor igen sok helyen az országban megpróbálkoznának ilyesmivel az ellenlábasok és abból csak káosz lenne. Talán még annál is nagyobb, ami most Kanizsán van. Majd a soron következő önkormányzati választáson mindenki jól átgondolhatja, hová is teszi az ikszet. Addig? Addig mindenki eszi, amit főzött.

Horváth Attila