Csintalan Bukfenc Sándor és Nagy-Magyarország
A Magyar Hang Kötöttfogás című műsorában is szóba került a Magyar Labdarúgó-szövetség döntése, miszerint kitiltják a Nagy-Magyarországot ábrázoló jelképeket a válogatott meccseiről.
„– Hogy tudunk beletekeredni valamibe, ami nem volt soha? – érdeklődött Csintalan Sándor, hozzátéve, őt csak az zavarja, hogy »Nagy-Magyarország nem volt soha. Mese, ábránd, illúzió.«”
(– Hogyne, anyámat mosta három tenger – válaszolta Dévényi István felvetésére. A hajdan mélymagyart alakító Vona Gábor csak hallgatott mellette, mint hal a szatyorban.)
Nem mennék bele érdemi vitába. (Gondolom, csak froclizásképp nagymagyarországozott szegény, hátha figyel még rá valaki.)
Hogy milyen minőségben üldögélt a stúdióban a kekec ember, nem tudni, kacifántos pálya a Csintalané. Nézzük csak! A KISZ-évek után az MSZMP-ben, majd a szociáldemokratáknál kavar. Némi szakszervezeti ügyeskedés után az MSZP-t nézi ki magának, pár évvel később már ő a párt ügyvezető alelnöke. Horn Gyula győzelme hallatán bukfencet vet a Hősök terén, ettől nyomban népi hős lesz, munkásszülők parasztgyereke. 2002-ig tart a proletárszerep – ekkor ráébred, hogy ő valójában szolid polgár. Innentől kezdve Orbán-hívő (2005-től már betelefonálós műsort vezet a Hír TV-ben). 2015-ben átpártol az O1G-zős Simicskához, aki ekkortájt a Jobbikot patronálja. Aztán úgy dönt, elnöknek áll az MSZP-be. (Terveiből csak annyit árul el, nászra lép a Jobbikkal, és Gyurcsányt is beveszi a buliba.) A szocik közleményben reagálnak: „Csintalan olyan pártok felett álló közkincs, akit egy párt sem sajátíthat ki saját maga számára.” Ez nyers fordításban nagyjából annyi:
„a” vesszejével szórakozzon a Sanyi!
Ez végszónak is megteszi.
Pilhál György
Magyar Nemzet