Határozottság és szigor nélkül nem lesznek jó vadászebek

Maticsek János: „A kutyának azt kell tennie, amit mondok és addig, amíg akarom”. A háttérben Békési Attila áll.
Fotó: Horváth Attila

Növekszik a rossz, hibás nevelést kapott vadászebek aránya, ezért a négylábú segédek egyre kisebb számban vesznek részt a vadászatokon, sőt, van, ahol már ki is szorulnak azokból.

Pedig lenne megoldás, de ehhez komolyan kell venni a feladatot gazdinak, kiképzőnek és ebnek egyaránt – véli Békési Attila, a zalaszentgróti székhelyű Ranger DogTraining Center alapítója, aki hosszú éveken át szolgált a rendőrség kötelékében, amikor arra volt szükség, kutyával, kutyavezetőként, kutyakiképzőként is. Mint azt elmondta: a kiképzőgárdát 4 professzionális kutyakiképző alkotja, közel 100 év tapasztalatával. A 4 kiképzőnek összesen 23 magasan képzett kutyája van, tehát nem a levegőbe beszélnek. Békési Attila úgy fogalmazott: hisznek a kiképzés evolúciójában, ami alapvetően a kutya „gondolkodására” épít, ez adja az alapot, a felépítményt pedig mindaz a tudás, amit a szakmában, hivatásosként összegyűjtöttek, s évről-évre bővül, korszerűsödik a legújabb információkkal.

–   Azt valljuk, hogy ismerni kell mindenféle létező módszert (a hagyományostól a jutalomalapúig) és ezekből szintetizálni az adott egyednél eredményes, üdvös eljárást – szögezte le a szakember. – Sajnos, rengeteg problémás, agresszióval küzdő kutyával keresnek meg minket, ezeknél a kialakított viselkedési normát kell „újrakódolnunk”, amiből az is következik, hogy a kölyökkori kiképzéseknél követik el a legtöbb hibát.

Attila kollégája, a vadászkutyák kiképzésével foglalkozó Maticsek János 40 éven át a rendőrség dunakeszi kutyavezető-képző iskola szakoktatójaként a létező összes szakterületen képezett ki kutyákat a robbanóanyagkeresőtől a tetemkeresőn át a bányamentőig – ez utóbbit ő találta ki. A vadászatot is űző szakember azt mondta: a vadászebek és a kereső-, vagy járőrkutyák kiképzése nagyon sok ponton hasonló, de legalább ugyanannyin el is tér egymástól.

Fontos, hogy a kutya ne zavaró tényezőként legyen jelen a vadászaton.
Fotó: Ranger Dog Training Center honlapja

–   A vadászkutyák elkísértek egész eddigi életem során – bocsátotta előre Maticsek János. – Vadászemberként mindig is fontosnak tartottam és tartom most is az adott vadászati módhoz legmegfelelőbb, szakszerűen kiképzett kutya meglétét. Azt gondolom azonban, hogy a kiképzés módszerei nem valamiféle statikus, kőbevésett dolgok, hiszen a világ változik, a mai kutyák már nem ugyanolyanok, mint például 100 évvel ezelőtt, egyebek közt sokkal intelligensebbek. A megváltozott körülményekhez kell igazodniuk a kutyakiképzés módszereinek is, amiket még ráadásul az is befolyásol, hogy az állatvédelem egyre inkább rajta tartja a szemét ezeken. Szerintem egyébként ok nélkül, idealista és naiv gondolkodás az, ami a kutyát szinte emberi tulajdonságokkal ruházza fel. Erre alapozva az állatvédők megkérdőjeleznek minden olyan módszert, amivel az ember a kutyát hasznos társként, jó partnerként tudhatná maga mellett akár az őrző-védő munkában, akár a vadászatban. Az állatvédelem hibás, és kellő biológiai háttértudás nélküli megnyilvánulásainak káros hatásait már jól látjuk a nyugat-európai országokban, ahol nagyon megnőtt a kezelhetetlen, agresszív kutyák aránya. Velük van tele a menhely, ahol ha már nem tudnak mit kezdeni velük, elaltatják őket – így aztán sokra mentünk az állatvédelemmel… Amely egyébként azt mondja, hogy ez rossz, ez rossz, meg ez is rossz, de nem mondja meg, hogy akkor mi legyen? Viszont elhiteti a laikusokkal, hogy egyik, vagy másik kutyafajta – például a pitbull – ragadozó ösztöne elaltatható szeretgetéssel, ami alapvető hazugság és bőven kimeríti a félrevezetés fogalmát. Arra, hogy igenis, következetességre és szigorra van szükség, éppen a vadászkutyák szolgáltatnak jó példát; esetükben hangsúlyosan a zsákmányszerző ösztönre építünk, de elvárjuk, hogy azt csak akkor és addig „használja” az eb, amikor és ameddig mi akarjuk. Amikor rászólunk, hogy elég, akkor a kutyának engedelmeskednie kell – hogy ezt elérjük, nincs helye a finomkodásnak. Ebben a vadászkutyák kiképzése nagyban hasonlít a rendőrségi ebekére.

Maticsek János azt is elmondta: a zsákmányszerző ösztönnek genetikusan kell jönnie, a képzés során azt „állítja be” a szakember, hogy hogyan jöjjön, az adott feladatot mi módon hajtsa végre a kutya.

–   Nagyon fontos például, hogy a kutya ne zavaró tényezőként legyen jelen a vadászaton, például ne üldözze nyakra-főre a nyulat – fejtette ki a szakember. – Az természetesen fontos, hogy üldözze, hiszen egy sérült nyúl egy söréttel a testében több száz méter távolságra is képes elporolni – a hangsúly megint csak azon van, hogy akkor tegye, amikor én mondom. És ha utolérte, ne tépje szét, hanem hagyja ott, ha ráparancsolok. Amúgy tapasztalataim szerint az egyik legnehezebben kezelhető fajta a német drótszőrű vizsla. Nyilván, az egész tenyésztés afelé tolódott, hogy erős, stabil, nagy munkaképességű, egész szezonon át dolgozni képes kutyák kerüljenek a vadászatokra, de ezeknek a – ahogy mondani szokták – nagyvérű ebeknek gazda oldalról is szigorra és folyamatos foglalkozásra, tanításra, nevelésre van szükség. Ismerem a helyzetet, a vadászszakma meglehetősen leterhelt, nem jut annyi idő a négylábúra, mint amennyi kellene, így az fegyelmezetlen lesz, ami kifejezett hátrány a vadászatokon. A vendégvadászok nem veszik jó néven, ha a hivatásos vadász, vagy a hajtók kutyái „szétbalhézzák” az egész vadászatot a rakoncátlanságukkal (szétkergetik a vadat, nem jönnek vissza a gazdájuk hívására), amivel egyébként az adott vadásztársaságnak is jelentős anyagi kárt és presztízsveszteséget okoznak. Ez az oka egyébként annak, hogy egyre kevesebb a kutya a társasvadászatokon, amin mindenképpen változtatni kell. A vadász régen elképzelhetetlen volt kutya nélkül – szerintem ennek ma is így kellene lennie, s nemcsak azért, mert a vadászhagyományok őrzése és átörökítése fontos dolog – fogalmazott Maticsek János.

Horváth Attila