A képen a néhai dr. Kovács András gyermekei, dr. Kovács Balázs és Kovács Ágnes, illetve Pap Gábor, valamint Rajnai Miklós látható.
Fotó: Horváth Attila

A magyar kultúra napját és a Himnusz születésének 200. évfordulóját ünnepelték január 20-án, pénteken a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárban a Magyar Műveltség Kincsestára Szabadegyetem résztvevői.

Ebből az alkalomból került sor Pap Gábor művészettörténész két könyvének bemutatójára és a Magyar Műveltség Díjak átadására.

Pap Gábor ezúttal „Pillanatba zárt örökkévalóság – A világ alakulása népdalainkban” és „A népdal forrásvidékén – A százötven éves Nagy István nyomában” című köteteiről beszélt. A Magyar Örökség díjas művészettörténész, irodalomtörténész lapunknak azt mondta: a két mű szervesen összetartozik, hiszen egyik következik a másikból.

– Mindkét könyv tavaly jelent meg, ezeket most együtt mutatjuk be, habár előzetesen egyről volt szó – bocsátotta előre Pap Gábor. – Egy nagyon kedves művészettörténész barátom hívta fel a figyelmem arra, hogy idén lesz születése 150. évfordulója egy olyan festőművésznek, akiről én a szakdolgozatomat írtam, 61 évvel ezelőtt. Őt Nagy Istvánnak hívják, székely ember, a modern magyar festészet realista és konstruktív szárnyának egyik legegyénibb képviselője volt. Ez a bizonyos barátom – Sümegi György, aki jó ideig a minisztériumban dolgozott, s a szakmában elég ismert személyiség – gondolt egyet, kikölcsönözte az egyetemről a szakdolgozatom (amiről én azt hittem, hogy már rég kidobták), elolvasta és azt mondta, hogy egy az egyben ki lehet adni az évforduló apropóján. Én azért hozzáillesztettem még mindazt, amit a közben eltelt 60 év során írtam Nagy Istvánról, illetve bővítettem egy utószóval, mely a Hatvan év múltán címet kapta. Nos, erről a könyvről ennyit, de muszáj volt beszélnem róla, mert Nagy István és a népdalok témája összefügg. Köztudott volt körünkben, akik foglalkoztunk a munkásságával, hogy szoros a kapcsolódása a népművészethez, azonban érdekes módon festő létére nem a népi képzőművészetben, hanem a népművészet szöveges ágában sejtettük ezt és a ballada környékén kerestük. Valami mégsem stimmelt, többünkben is megfogalmazódott, hogy inkább a népdal irányában kellene kutakodni – azonban a népdalról semmit sem tudtunk mondani, hiszen azok mindent elmondanak önmaguk. Egy ballada elemezhető, ok-okozat kereshető és található benne, de a népdalban ez nincs meg. Mert nem feltétlenül értelmi tevékenység eredménye, hanem inkább lélekből fakad, a ráció pedig ehhez nemigen tud hozzászólni. Nem véletlen, hogy a „Pillanatba zárt örökkévalóság” könyvemmel évtizedekig foglalkoztam. Megesett, hogy úgy voltam vele: hagyom a francba az egészet, mert nem találok fogást a népdalokon, azok a keretek, melyek közt például a népmesét tökéletesen lehetett értelmezni, a népdalnál csődöt mondtak. Végül rájöttem, hogy a népdalnál az időhasználattal lehet csak valamit kezdeni, ez lett a nulla körüli tartomány – míg a balladánál általában az elmúlt időről beszélünk, addig a népdalnál az adott pillanat varázsa dominál, az itt és most, a nulla idő. Nem történetek bontakoznak ki a népdalokból, mert akkor már balladásodik, hanem érzések. Ennek köszönhető, hogy a népdal, szóljon bármiről is, mindig aktuális és rugalmasan bővíthető, bárhol és bármikor ugyanúgy szól. Amikor erre rádöbbentem, álmomban se hittem volna, hogy ez érvényes Nagy Istvánra is.

Pap Gábor hozzátette: Nagy István művészete ugyanis éppen erről, a pillanatról szól.

Az eseményen adták át a szabadegyetem hagyományos Magyar Műveltség Díjait is.

– A díjat én alapítottam 2010-ben azzal a céllal, hogy elismerjem vele azt az értékteremtő, értékmentő munkát, amit valaki önzetlenül, a saját vagyonából – és nem közpénzből – végez az egyetemes magyar kultúra építése, átörökítése érdekében. Politikusok nem kaphatják meg és a kitüntetett személyére politikai pártok nem tehetnek javaslatot – bocsátotta előre Rajnai Miklós Bánffy-díjas bölcsész, a szabadegyetem alapítója, szervezője, a Magyarok Háza volt művészeti igazgatója. – A díjat már többek közt megkapta Buda Ernő bányamérnök, akinek ötlete alapján 1989 novemberében, Rózsás János lakásán megszületett a szabadegyetemünk. Ezen a beszélgetésen jelen volt néhai dr. Kovács András tüdőgyógyász főorvos is és komoly, építő javaslatokkal segítette az indulást. A Szent Imre Kórus egyik alapítója, egy rendkívül szelíd, szerény, egyúttal nagy tudású ember volt, akiről furcsamód egyetlen fotót sem találtam most a világhálón. Ugyanis ő az egyik díjazott, aki az elismerést posztumusz kapja meg, helyette gyermekei vették át. A másik díjat Falk Miklós olajmérnök érdemelte ki, a legendás Falk Richárd bányamérnök, egyetemi tanár fia. Miklós üzemvezetőként nagyban segítette Pap Gábor és a köré szerveződött műhely, a Csontváry Stúdió tevékenységét, ami azt gondolom, történelmi tett volt. Sajnos, egészségi problémái miatt nem tudott eljönni a rendezvényre, én viszem majd el hozzá az elismerést – mondta Rajnai Miklós.

Horváth Attila