Újra szakért az aranyember

„Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.”
Fotó: MTI/Marjai János

Matolcsy György jegybankelnökön keres fogást a Portfólió.hu-n egyik korábbi elődje, Surányi György. (Jók az ilyen mószeroló írások, megerősítik az embert abban, kik azok, akiknek újbóli szereplésétől a Jóisten mentse meg a nemzetet.) Surányi legemlékezetesebb jegybanki attrakciója az volt, amikor eladta a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének zömét, hatvanöt tonnából hatvankettőt. (Akkortájt verték dobra a stratégiai ágazatokat is, két számjegyű volt az infláció és a munkanélküliség, a legvégén meg behívták az IMF-et – bár ez a Horn-korszakban nem keltett különösebb megütközést, szervesen illeszkedett a haza kiárusításába belefeledkezett „szakértők” munkásságába.)

Surányi csőrét alighanem az piszkálja, hogy a Magyar Nemzeti Bank mostani vezetése azóta immár 94,5 tonnányira duzzasztotta Magyarország aranykészletét: „Az aranyvásárlás nem realizált árfolyamnyereségét veszteségfinanszírozásra használni közgazdasági/számviteli nonszensz. Mi lesz, ha az arany ára lemegy, akkor a tanárok bérét is csökkenteni fogják?” – hangzik a demagóg kérdés.

Mit lehet erre mondani? Talán azt, amit Varga Mihály pénzügyminiszter: „Surányi egy elkésett katasztrófaturista, aki hallotta, hogy valahol baleset történt, de mire odaér, már se roncsok, se sérültek.” Még Gyurcsány Ferenc sincs nagy véleménnyel az „aranyemberről”. Az őszödi beszédből idézzük: „Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. […] Kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye. […] Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.” Stimmel.

Pilhál György
Magyar Nemzet