– avagy a lenyergelt öttusa

Meg kell felelni az üzleti elvárásoknak. Hányingert kap az ember…
Fotó: MTI/Kovács Anikó

A napokban végleg eldőlt: eddig ismert formájában megszűnik az öttusa. A sportág nemzetközi szövetségének kongresszusa döntött: a 2024-es párizsi olimpia után a lovaglást egyfajta akadályverseny váltja. Az indoklás szerint a reform nélkül bizonytalanná vált volna a modern pentatlon helye az olimpiai programban.

Már évtizedek óta egyvégtében küzdött a sportág, hogy a játékok műsorán maradhasson. A verseny lebonyolítási rendjét sűrűn változtatták, de a tusák ugyanazok maradtak. Az szentírás volt, hiszen így született, így került be a sportágak históriájába. Maga Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpia életre hívója álmodta meg az öttusát: „Kell legyen egy sportág, amely a férfiasság mintaképe.” Ebből az ötletből született a modern pentatlon: lovaglás, vívás, lövészet, úszás, futás. Nekünk, magyaroknak különösen szívünkhöz nőtt, hiszen az olimpiák örökrangsorában mi álltunk a sportág élén kilenc arany-, nyolc ezüst- és hat bronzéremmel. Az egyéni versenyben öt bajnokunkért szólt a magyar himnusz – felállva sorolom őket: Németh Ferenc, dr. Török Ferenc, Balczó András, Martinek János, Vörös Zsuzsa. A tehetetlen ember keserűségével olvasom a hivatalos „magyarázatot”: „A lovaglás akadályt jelent az öttusa fejlődésében gyakorlati és anyagi szempontból is.” Meg kell felelni az üzleti elvárásoknak, főképp a nézettségnek, hogy a verseny eladható reklámhordozó legyen a tévében, az újságokban, mindenütt. Hányinger.

E nyomorult ügyeskedésben bukott fel a kócos sörényű, boldogtalan öttusaló. Semmit nem számított az évszázados hagyomány, a versenyzők könnye, az olimpiai eszme, Pierre de Coubertin… Semmi. Búcsúzik a lovas öttusa. Az igazi.

Pilhál György
Magyar Nemzet

Vajon mit szól a döntéshez Balczó András, minden idők legjobb öttusázója?
Fotó: archív