Hősök tere, május 1-i dísztribün. Balra, kalapban Rákosi Mátyás, mögötte, ingben Marosán György, rövid ujjú ingben áll Kovács István, mellette öltönyben integet Vas Zoltán, középen, ingben ül Rajk László, mellette, zakóban Dobi István, a kép jobb szélén Szakasits Árpád.
Fotó: Fortepan / Kovács Márton Ernő

Hogy tudatos volt-e, hogy hatvanhat éve, 1956-ban épp a nagy bolsevik évfordulón, november 7-én érkezett Budapestre szovjet páncélosokkal Kádár János és kompániája, nem tudjuk.

Az biztos, a Nagy Imre-kabinetből dezertált Kádárnak nem sok beleszólása volt a műsorszerkesztésbe, hiszen még saját kormányának névsorát is Hruscsov szovjet pártfőtitkártól tudta meg. (Olyan gyakorló hazaárulókat találunk a gyülekezetben, mint az 1919-es Münnich Ferenc, a piros fejű pék, Marosán György, hogy Apró Antalról, a későbbi villatolvajról már ne is szóljunk.)

Megjegyzem, ma már csak a legbigottabb kommunisták ünneplik november hetedikét. Kiderült ugyanis, hogy 1917-ben nem volt semmiféle forradalom ezen a napon, csupán egy ügyes néphülyítés történt bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin szélhámos szervezésében.

A tar bajkeverőt II. Vilmos Németországa bérelte fel, hogy szervezzen egy „forradalmat”, amivel az antanthoz tartozó Oroszország kiiktatható lesz a világháborúból.

Így is történt, Vlagyimir Iljics kitalálta, majd elterjesztette a kommunizmust (amelynek áldozatait mára legkevesebb százmillióra teszik).

Budapesten, a hajdani Lenin körút legelején valamikor emléktábla állt, rajta csak ennyi: „Lenin (1870–1924).” Akik a feliratot tervezték, úgy gondolták, ennyi bőven elég, elvégre az emberiség álmából kiverve is mindent tud erről a rendkívüli vállalkozóról, aki kiötlötte a kommunizmusnak nevezett szivacsos agylágyulást.

Kis színes: Lenin épp a Föld napján, április 22-én született. Annak a Földnek a napján, amelyet pályája csúcsán a sarkából akart kifordítani, csak nem jött össze neki.

Pilhál György
Magyar Nemzet